A szívünkkel látva találkozhatunk Istennel - a pápa virágvasárnapi homíliája és felhívása Irak békéjéért

Körmenettel, valamint a pálma-és olajágak megáldásával kezdte meg XVI. Benedek pápa a virágvasárnapi szertartást a Szent Péter téren. Ezzel beléptünk a Nagyhétbe, az egész liturgikus év csúcspontjába. Az esemény egybeesik az egyházmegyei szinten megtartott XXIII. Ifjúsági Világnappal, melynek témája: „Amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket, és tanúim lesztek” (ApCsel 1,8). Ez a júliusi sydneyi találkozó mottója is, amelyre szeretettel hívja a fiatalokat a Szentatya.

Homíliájában a pápa felidézte Jézus útját: Jeruzsálembe való bevonulásától kezdve - a tömeg éljenzése közepette - egészen a keresztig. Jézus nem a forradalmár kardjával érkezik - mondta a pápa -, hanem ő az, aki egészen élete odaadásáig szeret minket. Végül az Úrangyala elimádkozása előtt Benedek pápa a moszuli káld érsek tragikus halálára emlékezve erőteljes felhívást intézett Irak érdekében: elég volt az erőszakból és a gyűlöletből!

"Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!" (Mt21,9). A tömeg így éljenzi a Jeruzsálembe bevonuló Jézust. Amikor az Úr elérkezik a templomhoz, látja, hogy az Isten és az ember közötti találkozás, az imádság helyét állatkereskedők és pénzváltók foglalták el. Ez a pogányoknak fönntartott előcsarnok. Izrael és minden ember Istene az ő imáikat, az ő fohászukat is várta. Most azonban ott az üzletelés uralkodik, amelyet az illetékes hatóság engedélyezett, részesülve az árusok hasznából. Az árusok az érvényben lévő szabálynak megfelelően cselekedtek, viszont maga a szabály volt korrupt - állapította meg homíliájában a pápa.

"Mindez ma minket, keresztényeket is el kell, hogy gondolkoztasson: elég tiszta és nyitott-e a hitünk ahhoz, hogy abból kiindulva a 'pogányok', a mai kereső és kérdező emberek megérezzék az egyetlen Isten világosságát, csatlakozzanak imádságunkhoz a hit előcsarnokaiban, és ők maguk is imádókká váljanak? Annak tudata, hogy a kapzsiság bálványimádás, eléri-e a mi szívünket és életvitelünket is? Nem hagyjuk-e talán különböző formákban beférkőzni a bálványokat hitünk világába is? Készek vagyunk-e átadni magunkat az Úr megtisztító erejének, hogy így kiűzhesse belőlünk és az egyházból mindazt, ami az Úr ellen való?" - tette föl a kérdéseket a Szentatya.

A templom megtisztításával Jézus azt hirdeti, hogy elérkezett a pillanat, amelyben "az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát" (Jn4,23). Véget ért az idő, amikor állatokat áldoztak Istennek.
"A kegyetlen áldozatok és az élelem felajánlása helyébe lép Krisztus teste, Ő maga. Csak a végsőkig való szeretet, amely az emberekért teljesen átadja magát Istennek az igazi kultusz, az igazi áldozat. Lélekben és igazságban imádni azt jelenti, mint szeretetközösségben imádni Krisztussal, aki az igazság. Testével közösségben imádni, amelyben a Szentlélek egyesít minket".
Az emberek rablóbarlanggá alakították a templomot. De ahogy mindig, Ádám bűnbeesése óta az emberek elbukása alkalommá válik arra, hogy Isten még jobban kinyilvánítsa irántunk való szeretetét. Így Jézus, akit azzal vádoltak, hogy le akarta rombolni a templomot, ugyanazon a helyen vakokat és sántákat gyógyított.

"Jézus nem rombolóként jön el; nem a forradalmár kardjával érkezik. A gyógyulás ajándékát hozza. Azoknak szenteli magát, akiket a betegség életük és a társadalom peremére szorított. Jézus úgy mutatja be Istent, mint aki szeret, és hatalma a szeretet hatalma. Így megmondja nekünk, mi az ami örökké Isten helyes kultuszához tartozik: a gyógyítás, a szolgálat, a jóság, amely meggyógyít" - mondta virágvasárnapi szentbeszédében a pápa.

Azok között, akik Dávid fiaként köszöntik Jézust, gyermekek is vannak. És Jézus azt mondta tanítványainak: ahhoz, hogy bejussanak Isten Országába olyanná kell válniuk, mint a gyermekek. Ő maga, aki átöleli az egész világot, gyermekké lett értünk, hogy elindítson minket Isten felé.
"Ahhoz, hogy megismerjük Istent, el kell hagynunk a gőgöt, ami elvakít minket és el akar távolítani Istentől, mintha vetélytársunk volna. Ahhoz, hogy találkozzunk Istennel, képessé kell válnunk arra, hogy a szívünkkel lássunk. Meg kell tanulnunk fiatal szívvel látni, amelyet még nem akadályoznak az előítéletek és nem vakított el az érdek. Így a kicsinyekben, akik ehhez hasonlóan szabad és nyitott szívvel fölismerik Őt, az egyház minden idők híveinek képét, saját képmását látta" - folytatta gondolatmenetét XVI. Benedek, majd így fohászkodott:

"A világ egész ifjúságával együtt menjünk Jézus elé. Hagyjuk, hogy Ő vezessen minket Istenhez, hogy magától Istentől megtanuljuk miként legyünk helyesen emberek. Jézussal együtt mondjunk köszönetet Istennek, mert Jézus, Dávid Fia a béke és a kiengesztelődés terét ajándékozta nekünk az Eucharisztiában, amely átöleli a világot. Imádkozzunk Hozzá, hogy mi is Vele és Tőle kiindulva a béke hírnökei legyünk, hogy bennünk és körülöttünk növekedjék Országa".
A virágvasárnapi szentmise végén az Úrangyala elimádkozása előtt a pápa megemlékezett a moszuli káld érsekről, Paulos Faradzs Rahhóról, aki néhány napja tragikusan elhunyt, miután február 29-én elrabolták.

"Szép tanúságtétele a hűségről Krisztus, az egyház és hívei iránt, akiket a sok fenyegetés ellenére sem akart elhagyni, arra sarkall, hogy erőteljesen és szomorúan felkiáltsak: elég volt az öldöklésből, elég az erőszakból, elég a gyűlöletből Irakban" - a Szentatya szavait nagy taps fogadta a Szent Péter téren. Arra szólította fel egyben az iraki népet, mely már öt éve hordozza a háború következményeit, amely feldúlta polgári és társadalmi életét hogy emelje föl fejét és legyen ő maga, nemzeti életének újjáépítője. A kiengesztelődés, a megbocsátás, az igazságosság és a különböző törzsek, etnikumok és vallási csoportok közötti polgári együttélés tiszteletben tartása legyen a békéhez vezető út, Isten nevében.
Végül Benedek pápa köszöntötte a számos országból érkezett fiatalt az Ifjúsági Világtalálkozó alkalmából. Arra buzdította őket, hogy legyenek Krisztus tanúi az egész világon, majd így búcsúzott tőlük: Viszontlátásra Sydneyben!