P. Szentmártoni Mihály SJ elmélkedése Nagyböjt 5. vasárnapjára

Lázár feltámasztásának tartós üzenete
(Ez 37, 12-14; Róm 8, 8-11; Ján 11, 1-45)

Nagyböjt ötödik vasárnapjának első olvasmánya Ezekiel próféta jól ismert látomását mondja el a kiszáradt csontvázakról, amelyeket Isten éltető ereje új életre kelt. Vigasztaló gondolat, hogy Isten ma is az élet Istene, aki mindig képes új életet önteni belénk, amikor úgy érezzük magunkat, mintha kiszáradt csontvázak lennénk.

A második olvasmány Szent Pálnak a Rómaiakhoz írt leveléből vett szakasz, amelyben kifejti, hogy az új élet, amelyet Krisztus adott nekünk, a Szentlélek által valósul meg. A Szentlélek jelenléte életünkben a feltámadás záloga. Ehhez csatolódik az evangéliumi szakasz, amelyben Szent János evangélista elmondja Lázár feltámasztásának esetét.

Az evangéliumi elbeszélés Lázár feltámasztásáról megzavarja lelkünket. Nem azért, mert nem hiszünk a csodában, nem is azért, mert nem hisszük, hogy Lázár ténylegesen halott lett volna, még kevésbé azért nyugtalan a lelkünk, mert esetleg nem hisszük, hogy Jézus képes volt a halottak feltámasztására, hiszen valljuk, hogy Ő Isten Fia, az élet és a halál ura. Akkor mi hat tulajdonképpen zavaróan ebben az evangéliumi eseményben?

Lázár feltámasztása azért hagy zavarban bennünket, mert tulajdonképpen semmit sem tudunk Lázár további életéről. Hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen egyedülálló, rendkívüli esemény egyszerűen feledésbe merült? Hogyan lehetséges az, hogy senki sem járt utána, hogy mi történt később Lázárral? Ma ez elképzelhetetlen lenne. Fotoriporterek sokasága kísérné minden felé Lázárt, interjút készítenének vele, könyvet írnának róla, az orvosok kísérleteket végeznének testén, hogy valóban élők-e a sejtjei, működik-e az agya? Nem utolsó sorban pedig nekünk híveknek Lázár feltámasztása nagyszerű érv lenne Isten létezésére vonatkozóan. Kifaggattuk volna Lázárt, milyen a mennyország, látta-e Istent, hogyan néznek ki az angyalok? Ezzel ellentétben Lázár tovább élt csendesen, mint ahogyan élt csendesen korábban is, élt tovább, mintha semmi sem történt volna életében.

Talán éppen itt kell keresnünk ennek az eseménynek az üzenetét. Lázár életében tényleg nem történt semmi lényeges újdonság. Élt, meghalt, majd megint élt egy darabig és akkor újra meghalt. Vajon ez nem újdonság? – kérdezhetné valaki. Nem újdonság annak, aki hisz Jézus Krisztusban. Lázár pedig hitt benne, találkozott vele, felismerte benne a barátot, a Megváltót, Isten Fiát. Ez a találkozás és ez a hit végérvényesen meghatározta Lázár életét. Ami ezek után történt, az már nem lehetett neki újdonság. Ez ugyanaz a keresztény logika, amelyet Szent Pál költői ihletű szavakkal alkalmaz magára, vagyis, hogy sem a halál, sem a világ összes szenvedése nem képes elszakítani őt Krisztus szeretetétől. Lázár Krisztus hitében élt, Krisztus hitében halt meg, Krisztus hitében kelt újra életre, Krisztus hitében halt meg másodszor is. Élet és halál nála csak a keret volt, a tartalom mindig ugyanaz maradt: Krisztus szeretete.

Mi tele vagyunk félelmekkel. Félünk az emberektől, a betegségektől, a jövőtől, a haláltól. Ez bizonyos fokig elkerülhetetlen, hiszen minden olyan helyzet, amelyről úgy érezzük, hogy kicsúszik ellenőrzésünk alól, félelmet okoz. De az, aki lelke mélyén igazán találkozott Jézussal, nem fél már semmitől, mert már semmi olyan nem történhet, ami elszakíthatná őt Isten szeretetétől.

Lázár feltámasztása az első keresztények számára szimbolikus erővel is rendelkezett. A halott Lázár a bűn által Istentől és a keresztény közösségtől elszakadt embert jelképezte, az életre kelt Lázár pedig a megtért bűnöst jelenítette meg. Ebben az összefüggésben jelentőssé válik a többi szereplő is: Lázár nővérei, valamint barátai, akik közbenjártak érte Jézusnál, akik elhengerítették a sírt záró követ, akik megszabadították a halottat kötelékeitől. Ők az egyházat képviselik, amelynek közvetítése révén jut el a hívekhez az új élet. Itt felidézhetjük azt, hogy a szentgyónásban, a feloldozási formula szintén az Egyház közvetítő szerepét hirdeti, amikor a pap így imádkozik: „Isten, a mi irgalmas Atyánk, aki szent Fiának kereszthalála és feltámasztása által kiengesztelte önmagával a világot, és kiárasztotta a Szentlelket a bűnök bocsánatára, az Egyház szolgálata által bocsásson meg neked és adja meg a békét.“