„A pápai primátus szükséges Krisztus egyetlen egyházának szolgálatához” – mondta a Szentatya a pápai audiencián

Szerdán délelőtt XVI. Benedek pápa ismét két részletben tartotta meg az általános kihallgatást. Először a Szent Péter bazilikában köszöntötte a híveket, majd a VI. Pál teremben tartotta meg katekézisét. Ez alkalommal Nagy Szent Leó pápa alakjához fűzte gondolatait.

A történelem egyik legnagyobb pápája visszafordulásra bírta Attilát és az általa vezetett hunokat, akiknek betörései súlyos csapásokat mértek Itália északi részére. Elérte, hogy Geiserich vandáljai, akik Rómában pusztítottak, megkíméljék a Szent Péter és Szent Pál bazilikákat, amelyekbe a megrémült lakosság menekült. Már önmagában ez a két epizód elég ahhoz, hogy megértsük Nagy Szent Leó emberi nagyságát - mondta XVI. Benedek. Rámutatott, hogy a szent pápa ragyogó lelkipásztori és teológiai adottságokkal is rendelkezett. „Valóban az egyik legnagyobb Pápa volt, aki valaha is megtisztelte a Római széket, nagymértékben hozzájárulva ahhoz, hogy megerősítse annak tekintélyét”.

Róma első püspöke volt, aki a Leó nevet vette fel, példáját még 12 pápa követte. Az első pápa volt, akinek prédikációi ránk maradtak: mintegy 100 szentbeszédet és 150 levelet hagyott ránk. Ezeknek egyes témái ma is időszerűek. Nagy gondot fordított híveire, valamint a különböző helyi egyházak közötti szeretetközösségre és szükségleteikre. Fáradhatatlanul támogatta és előmozdította a római primátus kérdését, Péter apostol hiteles utódjának vallva magát. Ékesszólóan megvédte a 451-es kalkedóniai zsinatra írt levelében Jézus isteni és emberi természetét, szemben az eretnekkel, akik tagadták Isten Fiának emberségét. A zsinati atyák egyöntetűen így kiáltottak fel: „Péter szólt Leó által!''

Ebből is kitűnik, hogy Nagy Szent Leó pápa fontosnak tartotta Péter utódának felelősségét, akinek szerepe egyedülálló az egyházban, mert Jézus csak egy apostolra bízta mindazt, amit minden apostollal közölt. Ezt hirdette Leó pápa egy Szent Péter és Pál ünnepén mondott prédikációjában. Ezáltal megmutatta, hogy a római primátus gyakorlása mennyire szükséges – csakúgy, mint ma – ahhoz, hogy hatékonyan szolgálja a szeretetközösséget, Krisztus egyetlen egyházának jellemzőjét.

Nagy Szent Leó 461-ben halt meg, 21 évi pápaság után. Nehéz időkben uralkodott, amikor a barbárok betörései válságba sodorták a polgári hatóságokat. Ezeket sok esetben a vallási vezetők helyettesítették. Mindkét tekintélyt óvatosan, de szilárdan gyakorolta az ötödik században élt pápa. A béke embere volt, aki a zűrzavaros kor ellenére hatékonyan hirdette az evangéliumot, a liturgiát összekapcsolta a keresztények mindennapi életével.

Nagy Szent Leó megtanította híveinek, hogy a keresztény liturgia nem a múlt eseményeinek emléke, hanem olyan láthatatlan valóságok megjelenítése, amelyek jelen vannak mindnyájunk életében. Azt tanította, hogy a hitben tanuljuk meg a szeretetet. Tanuljuk tehát meg Nagy Szent Leó pápától, hogy higgyünk Krisztusban, a valóságos Istenben és valóságos Emberben, és ezt a hitet valósítsuk meg napról napra a testvéreink iránti szeretetben, törekedve a békére – mondta katekézisében a Szentatya.