A jegyespárok felkészítése és a vegyes házasságok - a szófiai püspöki találkozó záró
közleménye
Vasárnap zárult a bolgár fővárosban a délkelet-európai püspökök találkozója, amelyet
az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) szervezett. Az összejövetelre immár
nyolcadik alkalommal került sor, amelyen ezúttal hét püspöki konferencia képviseltette
magát: Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Görögország, Románia, a Szent Cirill
és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia (Szerbia, Macedónia, Montenegró illetve Koszovó
és Metóhia tartomány főpásztorai) és Törökország. A találkozón jelen volt a
bulgáriai apostoli nuncius (Giuseppe Leanza érsek) is. Az eseményt Christo Projkov
szófiai apostoli exarcha, a Bolgár Püspöki Konferencia elnöke látta vendégül.
Az
összejövetel központi témája a jegyesek házasságra való felkészítése és a házastársak
lelki gondozása volt, különös tekintettel az ún. vegyes házasságokra, amelyek egy
katolikus és egy ortodox hívő között jönnek létre, vagy pedig amelyek egy katolikus
és egy meg nem keresztelt között köttetnek. A résztvevők felhívták a figyelmet, hogy
a vegyes házasságok meglehetősen elterjedtek Délkelet-Európában, ami lehetőséget nyújt
az ökumenizmus és a vallásközi párbeszéd megélésére, ugyanakkor azonban számos problémát
is felvet. A katolikusok, ortodoxok és protestánsok közötti házasság a közös keresztény
hit alapjára épül, viszont a házasság szentségéről nem egyezik meg a teológiai felfogás.
A katolikusok és nem keresztények közötti házasságoknál - főleg muzulmánok esetén
- fennáll a veszélye annak, hogy elvész a keresztény házastárs hite, vagy esetleg
vallási közönybe süllyed, függés alakul ki a családtól, tiltásoknak vetik alá a nőt,
elszigetelik saját nemzeti közösségétől, elveszíti identitását, és tanácstalanná válik
a gyermeknevelésben.
A püspökkari elnökök szerint a jegyespárok felkészítése
és a házastársak lelki gondozása a legkomolyabb válasz a családot és a vegyes házasságokat
érintő kérdésekre. A délkelet-európai országokban a katolikus egyház diaszpórában
él, ugyanakkor nagyrészt a kommunista rezsim örökségével küszködik, mely megkísérelte
kiirtani a vallást. Ez a magyarázata annak, hogy a családpasztoráció gyerekcipőben
jár, és hogy miért nincs olyan nagy érdeklődés a nagy volumenű tervek iránt, hanem
inkább járható és hiteles utakat keresnek. Ebben a tekintetben délkelet-európai országok
tapasztalati például szolgálhatnak a földrész többi helyi egyháza számára - olvassuk
a Szófiában megtartott püspöki találkozó záró közleményében.