2008-03-03 10:55:06

A kanadai egyháznak szüksége van a reménység jeleire - P. Szabó Ferenc jegyzete


RealAudioMP3 2008-ban két nagy eseményt ünnepelnek a kanadai Québecben: júniusban itt rendezik meg a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, és ebben az évben ünnepli Québec megalapításának 400. évfordulóját. Ezekre az eseményekre emlékeztetett Québec bíboros érseke, aki a francia püspökök meghívására 2005 novemberében részt vett Lourdes-ban tartott teljes ülésükön. Most kivonatosan ismertetjük a kanadai főpásztor jól dokumentált tájékoztatóját
    (Forrás: La Documentation catholique, 2007. január 7 N° 2371, 42-45. o.)
Kanada óriási területén (közel 10 millió km2) kb. 31 millió személy él, ebből 13 millió katolikus. Az ország nagy többsége angol nyelvet beszél, csak 7 millió lakos nyelve francia, akik jórészt Québec provinciában élnek. A lakosok - a római katolikusokon kívül - hét felekezethez tartoznak: görög katolikusok, anglikánok, presbiteriánusok, lutheránusok, baptisták, ortodoxok, pünkösdisták. A XVII. századtól előbb francia, majd angol gyarmatosítók foglalták el Észak-Amerika e részét, majd Afrikából és Latin-Amerikából is ékeztek bevándorlók: ez magyarázza a lakosság vallási összetételét. A katolikus egyháznak 80 egyházmegyéje van, ebből hét keleti szertartású, főleg az Ukrajnából, Libanonból, Törökországból, Indiából, Szlovákiából és Közel-Keletről érkezett hívek számára. A 60-as évek vége felé (a II. vatikáni zsinat után) a kanadai egyház szédületes „forradalmon” esett át: elvetette keresztény hagyományát, rohamos szekularizáció és elkereszténytelenedés következett be. Ez a „forradalom” különösen is érintette Québecet, ahol a katolikus hit biztosította a társadalmi összetartozást, szemben az angol nyelvű, protestáns országrészekkel.
Ouellet bíboros a következőkben -  nagy vonásokban - így jellemezte a kanadai egyházat:
Negyven év óta a hangsúlyt az egyének jogaira és szabadságára helyezik; a vallást a magánszférába utalják; a hit társadalmi, közösségi szempontjai meggyengültek.
A szabadság, az egyenlőség és a tolerancia mások választásaival, világnézetével szemben elsőrendű értékeket képviselnek. Valójában ezek evangéliumi értékek is, de ha túlzásba viszik őket, minden más relatív lesz, és a felelősség állítása nehéz lesz. Ebben a pluralista közegben, ahol a demokrácián és a liberális ideológián van a hangsúly, a Tanítóhivatal morális tanítását sok katolikus fenntartással fogadja. Az 50 éven felüliek, főleg Québecben negatívan ítélik meg múltbeli hívő magatartásukat és az egyházi felelősöket, a hívők és papok hajdani ellen-tanúságtételét. De a fiatal felnőtteknél nem tapasztalható ez a keserűség, nekik nincs ismeretük a múlt keresztény hagyományáról, és - jóllehet lelki ürességet tapasztalnak - nyitottak a hit felé, amely értelmet ad életüknek.
Az általában gazdag és önelégült kanadai társadalomban nehéz elfogadtatni azt az állítást, hogy az élet Isten ajándéka, és ez az ajándék alkotja az emberi lény igazi nagyságát. A szerelem, házasság és család közötti kapcsolat megszakadt az erkölcsök liberalizálása következtében, bizonyos szellemi nyomást gyakorló csoportok tevékenysége révén.
Mint minden nyugati országban, Kanadában is erős a népességfogyás, és így fokozódik a lakosság elöregedése. A skandináv országok mintájára a szociáldemokrata modell magas életszínvonalat biztosít a jelen nemzedéknek, de bizonytalan jövőt hagy az új nemzedéknek a nevelés, az egészségügy, a társadalombiztosítás terén. A bevándorolt nagycsaládosok gazdagíthatják fiatalságukkal az országot, de nehéz probléma integrációjuk, beilleszkedésük az egyházi közösségekbe.
Végül súlyos problémát jelent a fölszentelt papok és szerzetesek megfogyatkozása, és e tendenciát nemigen állítja meg új hivatások jelentkezése.
A québeci bíboros érsek a következőkben arról szólt, hogy az egyház miként néz szembe a kihívásokkal.
A kanadai egyház, jóllehet tudatában van annak, hogy társadalmi befolyása gyenge, igyekszik szembenézni a kihívásokkal. Az imacsoportok, lelkiségi/apostoli mozgalmak egy bizonyos vitalitásról tesznek tanúságot: a világiak e mozgalmakban vitákat folytatnak a házasság, homoszexualitás, a nők helye az egyházban témákról.
Új közösségek alakulnak, részben Franciaországból érkeznek (Nyolc Boldogság közössége, Chemin Neuf), vagy Itáliából (fokoláre), vagy Spanyolországból (új katekumenátus mozgalom), vagy Kandadában alapítják őket (Mirjam-Betlehem, Marie-Jeunesse). E mozgalmak főleg a fiatalok körében apostolkodnak.
Több egyházmegyében a plébániákon új felelősséget kínálnak a világiaknak, hogy elevenen tartsák még a kis közösségeket is. Ezek az új felelősséget vállaló közösségek kiváló alkalmat nyújtanak az emberi és keresztény kibontakozásra.
Miként a kezdetektől fogva, a keresztények elkötelezik magukat, hogy küzdjenek a szegénység, az erőszak, az egyenlőtlenség ellen. Néha a nem hívőkkel vállvetve dolgoznak és így tanúságot tesznek hitükről. Negyven év óta működik Kanadában a Fejlődés és Béke nevű katolikus szervezet a harmadik világ országainak megsegítésére. E szervezetet a Kanadai Püspökkari Konferencia alapította.
Az angol és francia közösségekben egyaránt a katolikusok új erőfeszítést tesznek a katekézis elmélyítésére minden életkorú csoport részére. Egyes „nyilvános” iskolákban még van vallásoktatás, másokban már csak vallástörténetet és bizonyos lelkiségi kurzusokat tartanak. Főleg Québecben szűnt meg a vallásoktatás a nyilvános iskolákban.
A fiatal nemzedék vallási ébredése reményt keltő: a Torontóban és Kölnben megrendezett Ifjúsági Világnap pozitív hatást váltott ki több egyházmegyében. Ez az ébredés minden bizonnyal új lendületet kap a 2008 júniusában megtartandó Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmával, abban az évben, amikor Québec alapításának 400. évfordulóját ünnepelik.







All the contents on this site are copyrighted ©.