„A nemzetközi fejlődés cserbenhagyta a szegényeket? – a Populorum Progressio 40 évvel később” – az Acton Institute konferenciája Rómában

VI. Pál pápa 1967-es enciklikájában az átfogó emberi fejlődésre hívta fel a figyelmet. Az amerikai kutatóintézet által február 28-án szervezett szeminárium a Regina Apostolorum Pápai Egyetemen a következő kérdésekre keresett választ:

Vajon a nemzetközi közösség mennyire vette figyelembe ezt a pápai felhívást? A fejlődő országok számára hasznot hoztak-e a külföldi segélyek? A nemzetközi kereskedelem változtatott-e a szegények életén? Mit jelent a valós emberi előrehaladás az egyház társadalmi tanítása szerint?

Michael Miller, az Acton Intézet programigazgatójának általános bevezetője után Thomas Williams atya, a Regina Apostolorum Pápai Egyetem teológia professzora beszédében teológiai szempontból közelítette meg a szegénység és a fejlődés kérdését.

Giampaolo Silvestri, az AVSI nevű milánói, fejlesztési projektekkel foglalkozó nem-kormányzati szervezet projektigazgatója gyakorlati példákon keresztül mutatta be a „Populorum Progressio” aktualitását és a szegény országok fejlődését támogató katolikus szervezetek előtt álló kihívásokat.

Szerkesztőségünknek adott interjújában elmondta, hogy az 1967-es enciklika központi magva a hiteles emberi fejlődés és ez a népek előrehaladásának ma is meghatározó szempontja. VI. Pál enciklikájának köszönhetően fellendült a missziós tevékenység, amely többek között iskolák, kórházak építésében mutatkozott meg. Sajnálatos módon a kormányok nem veszik figyelembe az egyháznak ezt a munkáját. A nemzetközi szervezetek pedig ahelyett, hogy a különböző fejlesztési projektekben a személy fejlődésére összpontosítanának – ahogy az a Populorum Progressio-ban le van fektetve – más elemekre helyezik a hangsúlyt, ezért a világ tele van sikertelen együttműködési tervekkel – állítja a területen dolgozó olasz szakember.

A globalizációra vonatkozóan Giampaolo Silvestri megállapította, hogy amennyiben jól irányítják a folyamatot, pozitív hatása lehet, növelheti pl. a rendelkezésre álló erőforrásokat a szegényebb népesség számára. A társadalmi enciklikák tanításának népszerűsítésére az előadó a legjobb módot abban látja, ha konkrét példákkal bizonyítjuk a világ számára, hogy a keresztény szeretet válaszol a maga teljességében értékelt ember szükségleteire.

Philip Booth professzor, a londoni Gazdaságtudományi Intézet (IEA) program igazgatója közgazdászként értékelte VI. Pál pápa enciklikájának időszerűségét és a nemzetközi fejlesztési segélyek hatásait a fejlődő országokban.

A Vatikáni Rádió magyar adásának adott interjújában kifejtette, hogy az eredményeket tekintve megállapítható: azon túl, hogy nem jelentenek megoldást a valós problémákra, a segélyek csak kismértékben nyújtanak segítséget az adott országoknak és potenciálisan nagyon negatív következményekkel járnak.

Az angol közgazdász teljesen összeegyeztethetőnek látja a globalizációt és az egyház társadalmi tanítását. Utalt II. János Pál szavaira, miszerint azok az országok nem fejlődnek, amelyek nem vesznek részt a globalizációs folyamatban. Philip Booth rámutatott: mivel az egyház maga is egyetemes, nem támogatja, hogy az áruk és a szolgáltatások szabad cseréjét – amelyről valójában a globalizáció szól – nemzeti határok fékezzék meg.

Arra vonatkozóan, hogy van-e remény, hogy a nemzetközi fejlődés olyan irányba mozdul el, amelyet a pápák társadalmi enciklikáikban lefektettek az angol közgazdász kifejtette: igen, mivel a vonatkozó pápai dokumentumok a személy fejlődését hangsúlyozzák és arra összpontosítanak. Ez egy alulról felfelé irányuló, önkéntes, karitatív missziós tevékenységből származik.
A reménynek tehát élnie kell és minden katolikusnak feladata és kötelessége, hogy részt vegyen az egyház missziójában.