A Hit pajzsa díj idei kitüntetettje Bálint József jezsuita - P. Kovács Lajos beszámolója
Immár hetedik
alkalommal adták át a Parma fidei - a Hit pajzsa díjat február 23-án, "A kommunizmus
áldozatainak emléknapja" alkalmából. A díjat ez alkalommal Bálint József jezsuita
szerzetes kapta. A Mária utcai Jézus Szíve-templomban megrendezett díjátadó
ünnepségen részt vett többek között Erdő Péter bíboros, Spányi Antal és
Varga Lajos püspökök, Mádl Ferenc köztársasági elnök, Németh László a KALOT főtitkára,
valamint közreműködött Bőzsöny Ferenc és a Váci Piarista Gimnázium kórusa. A díjat
Mádl Dalma asszony adta át Bálint Józsefnek. Az
ünnepség elején P. Vértesaljai László, a templom plébánosa
köszöntötte a megjelenteket. Ezt követően Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke mondott beszédet, idézve Szent Istvánnak fiához, Szent Imre
herceghez írt intelmeiből: "Ha a hitnek pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja
is." A kommunista diktatúra áldozataira emlékezve hangsúlyozta, múltunkkal együtt
meg kell őriznünk őket emlékezetünkben. Bálint Józsefről Bolberitz
Pál mondott laudációt hangsúlyozva, hogy a jezsuita rend
mindig is fő ellensége volt az ateista, materialista államrendszereknek. Bálint atyának
"Magyarország dzsungelében kellett misszionáriusnak lennie" - s tette ezt derűvel,
és minden helyzetben megtalálva a lehetőséget Isten igéjének hirdetésére. E
kitüntetést olyan egyházi személyek kapják, akiknek börtönben vagy internáló táborban
kellett szenvedniük hitükért való munkálkodásuk miatt, és akiknek példája egyházunk
lelki értékei közé tartozik - hangsúlyozta Erdő Péter
bíboros. Az ő tapasztalataik felelevenítése segít minket a helyes önismeretre. Hozzátette:
példaértékű, hogy ők, akik hitükért valóban szenvedtek, soha nem a gyűlölködés vagy
bosszúállás lelkületével élték ezt meg, s gondolnak ma vissza rá, hanem hiteles, keresztény
lelkülettel. E díjnak több közösségi vonatkozása is van -
mondta köszönő beszédében az ünnepelt -, a KALOT mozgalom, amelynek tagjai tízezrével
adták életüket a keresztény magyar hazáért, valamint a jezsuita rend áldozatai, akik
a kommunista diktatúra alatt szenvedtek. Róluk márványtábla emlékezik a
templom falán: 64 rendtagot koholt vádak alapján összesen 1067 év börtönre ítéltek.
Bálint József jezsuita atya 1916-ban
született Cegléden. A váci piaristák gimnáziumában érlelődött papi és szerzetesi hivatása
is: ott hallott először a távoli jezsuita missziókról. Jezsuita
élete a Manrézában kezdődött, majd Szegeden tanulta a filozófiát és a teológiát, közben
egy évig nevelőtanárként működött Pécsett és Kalocsán. 1946-ban
szentelték pappá. Utána Pestre került - ahol jó paphoz és jezsuitához illően - tanult
tovább. A feloszlatás évében, 1950-ben már a világszolidaritás gondolat kimunkálásán
és terjesztésén dolgozott öt rendtársával együtt. Ez
elég volt ahhoz, hogy összeesküvés vádjával 1964-ben börtönbe kerüljenek. Bálint József
öt évet kapott, de 1967-ben amnesztiával szabadult. "A börtönben
átéreztem - vallja- hogy mindent elvehetnek tőlem, de a Krisztustól kapott papi hatalmat
nem. Azt, hogy a szavam képes az égből az Istent lehozni a földre. Ezért érdemes vállalni
minden nélkülözést, megpróbáltatást." A szabadulás után előbb Újpesten,
majd hosszú évekig Turán, végül Rátkán volt kántor és karvezető - hivatalosan onnan
ment nyugdíjba. 1978-ban a kommunista diktatúra enyhülésével Magyarországra
látogathatott a rend generálisa, páter Pedro Arrupe,
és ezt követően nyílt rá lehetőség, hogy Bálint József egy rendtársával együtt megszerezhesse
doktorátusát a Gergely Egyetemen. Ekkor kezdődött a leányfalusi lelkigyakorlatos ház
építése is, amelynek aztán ő lett az egyik első lelkigyakorlat-vezetője. Leányfaluról
Kispestre került, a Jézus Szíve templomba, onnan pedig Szegedre. Ott hamarosan megjelentek
a régi kongreganisták, akikkel újra megalakították a Mária-kongregációt. Három év
után innen ment másodszor nyugdíjba - majd Tahitótfaluban a Jézus Szíve Népleányok
templomának papjaként dolgozott tovább. Az ünnepi szentmisén Bálint
József atya azért is hálát adhatott, hogy még mindig él benne a tűz: az örömhír, az
igazság hirdetésének vágya. A 92 éves, testileg-szellemileg egészen
friss atya máig aktív lelkipásztor a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthonban, ahol
derűs egyéniségével láthatóan népszerű lakótársai körében is.