„Segítsük a haldoklókat, hogy méltósággal éljenek, utasítsuk vissza az eutanáziára való törekvéseket, amelyek az emberről utilitarista nézetet vallanak” – hangzott a Szentatya buzdítása a Pápai Életvédő Akadémia ülésén

A társadalom feladata, hogy segítse a súlyos betegeket, hogy méltósággal lépjék át a halál küszöbét – állapította meg XVI. Benedek pápa a Pápai Életvédő Akadémia által rendezett kongresszuson.

Az összejövetel témája: „A gyógyíthatatlan betegek és haldoklók gondozása: etikai és cselekvési irányelvek”. A Pápa ismételten határozottan elítélte az eutanázia minden formáját. Annak a kívánságának adott hangot, hogy az egyház és a polgári intézmények közösen nyújtsanak segítséget a súlyos betegeknek és családtagjaiknak.

Az egész társadalomban, nemcsak a keresztény közösség kötelessége, hogy tiszteletben tartsa az életet és a súlyos betegek, haldoklók emberi méltóságát – hangzott a Pápa buzdítása. Mindenki számára sürgető kihívást jelent a kinyilatkoztatott igazság ragyogásának, a remény támaszának hirdetése. Különösen az orvosokra hárul a feladat, hogy tiszteletben tartsák az emberi életet, földi fejlődésének minden pillanatában. Utalással „Spe salvi” k. enciklikájára hangsúlyozta, hogy kegyetlen és embertelen az a társadalom, amely nem képes elfogadni a szenvedőket.

„Egy összetett társadalom, amelyet nagymértékben befolyásol a termelékenység dinamizmusa és a gazdasági élet követelményei, a törékeny személyek és a legszegényebb családok ki vannak téve annak a veszélynek, hogy magukkal sodorják őket a gazdasági nehézségek, betegségek. A nagyvárosokban egyre több az idős és magányos ember, a betegség, a halál közelségében is. Ezekben a helyzetekben nyomasztóvá válnak az eutanáziára való törekvések, főleg, amikor a személyeket utilitarista szempontok szerint értékelik.

A Pápa megismételte a közvetlen eutanázia minden formájának határozott és állandó etikai elítélését, az egyház több évszázados tanításának megfelelően. Egy humánus társadalomnak figyelembe kell vennie a családok nehéz helyzetét, amikor hosszú időn át viselniük kell súlyos, nem önellátó betegek ápolásának terhét.

A polgári társadalom és a hívek közössége tegyen meg mindent azért, hogy mindenki méltósággal, felelősen élhessen és a megpróbáltatások, továbbá a halál pillanatában is a testvériség, a szolidaritás légköre vegye körül a betegeket és hozzátartozóikat. A Pápa emlékeztetett rá, hogy egy gyermek születésekor sajátos jogok illetik meg a családokat a munkaadók részéről Ehhez hasonló jogokat kellene biztosítani a végső stádiumban lévő betegek legszorosabb hozzátartozóinak.

Az egyház, már működő intézményei és új kezdeményezések révén, arra kapott meghívást, hogy tanúságot tegyen a tevékeny szeretetről, különösen a nem önellátó és családi támogatást nélkülöző személyek, a paliatív gyógymódot igénylő súlyos betegek esetében, azon túl, hogy megfelelő lelki ellátást biztosít számukra.

A társadalomnak kötelessége, hogy megfelelő módon támogassa azokat a családokat, amelyek úgy döntenek, hogy otthon ápolják, olykor hosszú időn át, különösen gondos kezelést igénylő hozzátartozóikat. Amikor egy élet véget ért, csak a földi lét fejeződött be, a halál révén mindnyájunk számára, az időn túl, megnyílik a teljes és végleges élet.

A hívek közössége számára a haldokló találkozása az élet Forrásával és a Szeretettel olyan ajándék, amely mindenki számára értéket jelent. Mint ahogy Boldog Calcuttai Teréz anya tanította, senkinek nem lenne szabad magányosan, magára hagyatottan meghalnia, hanem legalább a halál pillanatában meg kellene tapasztalnia a testvérek ölelését, az Atya szeretetét – mondta a Pápai Életvédő Akadémia ülésén XVI. Benedek pápa.