A Szentatya szombaton délben a Szent Péter téren tartott találkozó keretében ünnepélyesen átnyújtotta a neveléssel kapcsolatos levelét egyházmegyéjének és Róma városának

XVI. Benedek pápa levélben fordult egyházmegyéje, a római egyházmegye híveihez, amely a levél címzése szerint „a nevelés sürgető feladatával” foglalkozik. A levelet a Szentatya a római egyházmegye katolikus iskoláinak szentelt nap alkalmából írta és január 21-ei dátummal tette közzé. Most személyesen is bemutatta ezt a dokumentumot a Pápa egy ünnepi találkozó keretében, amelyet szombaton délben tartottak meg a Szent Péter téren, ahol több, mint 50 ezer hivő gyűlt össze. A Vatikáni Könyvkiadó által kiadott, néhány oldalas brossúrát, melynek címlapján egymás kezét fogja egy felnőtt és egy gyermek, ezekben a napokban a római papok is terjesztik a húsvéti lakás áldások alkalmával.

A levél bemutatása során szombaton délben a Szent Péter téren rendkívül nagy számban összegyűltek mindazok, akik szívügyüknek tekintik az új nemzedékek nevelését, azaz papok, szerzetesek, szülők, pedagógusok, hitoktatók és maguk az érintettek, a családok, a gyermekkel, fiatalokkal együtt. Mindannyiuk nevében a Szentatyát római helynöke, Camillo Ruini bíboros köszöntötte. Szavai szerint a Pápa levelét eddig egy millió példányban osztották szét Rómában.

A Szentatya a levél jelképes átnyújtása során mondott beszédében emlékeztetett a nevelés válságára, arra a nagy aggodalomra, amely e kérdésben tapasztalható. Az új nemzedékek nevelése soha nem számított könnyű feladatnak, de ma a szokásosnál is nehezebbnek bizonyul – állapította meg a Pápa. Emiatt sok szülő és pedagógus feladja a küzdelmet, sőt olykor azzal sincs igazán tisztában, hogy mi is lenne a küldetése. A mai társadalomban és kultúrában ugyanis nagyon sok bizonytalanság és kételkedés uralkodik, a tömegkommunikáció eszközei pedig torz képet festenek a valóságról. Ezért valóban nehéz ma értékeset és biztosat felmutatni az új nemzedékeknek, az, hogy magatartási szabályokat adjunk és célokat jelöljünk meg, amelyért érdemes latba vetni az életet. „Mi azonban most itt főként azért gyűltünk egybe – mondta a Szentatya -, mert nagy reménység, erős bizakodás és bizonyosság vezet bennünket, az a világos és végső igen, amelyet Isten adott az emberiségnek Jézus Krisztusban. Ez érvényes fiataljainkra és azokra a kisgyermekekre is, akik most jelennek meg az élet küszöbén. A mai korban is lehet tehát jó nevelést adni a gyermekeknek. Fontos, hogy ezt szívügyünknek tekintsük, közös vállalkozásnak, amelyben mindenkinek szerepe van. A Szentatya ezután egyenként megszólította mindazokat, akik érdekeltek az új nemzedékek nevelésében.

A szülőket arra kérte, hogy mindenek felett maradjanak szilárdak a kölcsönös szeretetben. Ez ugyanis az első és legnagyobb ajándék, amit gyermekeiknek adhatnak, hogy derűsen növekedjenek, hogy önbizalomra tegyenek szert és bizakodni tudjanak az életben, hogy ők is megtanulják az igazi és nagylelkű szeretet képességét. A szülőknek legyen bátorságuk ahhoz, hogy igazi nevelői legyenek gyermekeiknek a következetes magatartáson és az elengedhetetlen szigorúságon keresztül, amely segíti őket jellemük kialakításában, abban, hogy különbséget tudjanak tenni a jó és a rossz között és stabil életszabályokat tudjanak kialakítani maguknak. Ezekre ugyanis szükségük lesz az élet nehézségei között.

A pedagógusokhoz, nevelőkhöz intézve szavait a Szentatya fontosnak mondta azt, hogy a gyakran tapasztalt nehézségek, értetlenség és csalódások ellenére úgy tekintsenek munkájukra, mint magasrendű feladatra. Tevékenységük ne szorítkozzon a tudás, az ismeretek átadására, hanem foglalkozzanak az élet nagy kérdéseivel is. „Önök ugyanis teljes joggal rendelkező nevelők, akikre a szülőkkel együtt a személy kialakításának nemes művészete vár” – mondta a Pápa. Azok pedig, akik katolikus iskolákban tanítanak hordozzák magukban és a mindennapok gyakorlatában valósítsák meg azt a nevelői tervet, melynek középpontjában az Úr Jézus és evangéliuma áll.

„Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Jézus Krisztusban volt” – a Szentatya a Filippiekhez írt levél szavaival emlékeztette a papokat, a szerzeteseket, a plébániai, társulati és ifjúsági felelősöket a nevelés területén betöltött feladatukra. Jézushoz hasonlóan legyenek a fiatalok barátai, de ugyanakkor őszinte és bátor tanúi is annak az igazságnak, amely valóban szabaddá teszi őket és amely mutatja az új nemzedékeknek az életre vezető utat.

A nevelés nemcsak a nevelők feladata – mondta végül a Szentatya. A nevelés személyek közötti kapcsolat, amely során az évek múlásával egyre nagyobb szerepet kap a neveltek felelőssége és szabadsága is. „Ezért tehát nagy szeretettel hozzátok fordulok, gyermekek és fiatalok – mondta a Pápa. Emlékeztetlek benneteket arra, hogy felelősek vagytok saját erkölcsi, kulturális és spirituális növekedésetekért. Rajtatok áll tehát, hogy szabadon elfogadjátok szívetekben, elmétekben és életetekben mindazt az igazságot, jóságot és szépséget, amely az évszázadok folyamán érlelődött és amelynek szegletköve Jézus Krisztus. Rajtatok áll, hogy ezt az örökséget megújítsátok és megszabadítsátok a hazugságok és rútságok tömegétől. Ezen az úton haladva nem vagytok egyedül: veletek vannak a szülők, a tanárok, a papok, a barátok és főként Isten, aki megteremtett bennünket és titokzatos vendégként szívünkben él. Ő belülről világítja meg az értelmet, irányítja szabadságunkat, Ő az élet reménye és szilárd alapja és főként Benne megbízhatunk. A Szentatya ezekkel az érzelmekkel és jókívánságokkal végül megáldotta azt az 50 ezer római hívőt, akik a neveléssel kapcsolatos levele ünnepi bemutatása alkalmából összegyűltek a napsütésben úszó Szent Péter téren.

Végül idézünk néhány gondolatot magából a levélből, amelyet a Pápa egyházmegyéje híveihez intézett a nevelés kérdése kapcsán.

„Manapság egyre több szó esik a nemzedékeket elválasztó törésről. Ez valóban létezik és nagy terhet jelent, ám az eredmény helyett az okokat kell keresnünk, vagyis a bizonyosságok és értékek átadásának hiányát.” – „Hol keressük a hibát? A mai felnőttekben, akik nem képesek nevelni? Vagy a fiatalokban? Vagy inkább abban a terjedő kulturális mentalitásban, amely kétségbe vonja a személy értékét, az igazság és a jóság értelmét, azaz végső elemzésben az élet jóságát?” – Ma minden oldalról növekedik az igény a nevelésre, amely azonban igazi nevelés kell, hogy legyen. Ezt kérik a szülők… a társadalom…de maguk a fiatalok is, akik nem akarják, hogy egyedül hagyják őket az élet nagy kihívásaival szemben.”– „Biztos egyensúlyra van szükség a szabadság és a fegyelem között. Szabályok nélkül …nem lehet olyan egyéniségeket kialakítani, akik szembe tudnának nézni a jövőben biztosan jelentkező megpróbáltatásokkal.” – Nem zárhatnám le ezt a levelemet a felhívás nélkül, hogy reménységünket Istenbe kell helyeznünk. Egyedül Ő az, Akiben soha sem csalatkozunk. Egyedül az Ő szeretetét nem tudja lerombolni a halál… Az Istenhez forduló remény … nem szigetel el bennünket, hanem szolidárissá tesz a jóban, és arra ösztönöz, hogy kölcsönösen neveljük egymást az igazságban és a szeretetben.”