„Szent Ágoston a valódi laicizmus előfutára” – mondta az általános kihallgatáson XVI. Benedek pápa

A Szentatya szerdán délelőtt ismét megtartotta az általános kihallgatást, amelyre a múlt héten nem került sor a vatikáni nagyböjti lelkigyakorlat miatt. A Szentatya először a Szent Péter bazilikában köszöntötte a zarándokokat, majd a VI. Pál kihallgatási teremben folytatta katekézisét. Ismét „Szent Ágoston rendkívüli alakjáról” elmélkedett, hangsúlyozva, hogy ez a kiváló egyházatya a „valódi laicitás” előfutára volt. Arra buzdította a híveket, hogy a nagyböjti időszakban elszántan törekedjenek a megtérésre és a nagylelkű evangéliumi elkötelezettségre.

Szent Ágoston Krisztus nagy tanúságtevője volt. Számtalan műve rendkívül jelentős és nemcsak a kereszténység számára. Erre az egyik legnyilvánvalóbb példa a „Vallomások”, az ókeresztény irodalom ma is legolvasottabb műve. A 397 és 400 között íródott mű „benső elmélkedés”, amelyet Szent Ágoston Isten előtt végzett, és amelyben megvallja gyengeségeit és bűneit. Ugyanakkor Istent dicsőítő mű, amelyben felismeri saját nyomorúságát Isten világosságának fényében. Megköszöni Istennek az emberek iránti szeretetét, amely átalakítja és magához Istenhez emeli őket.

Egyfajta önéletrajzi írás, amely egyben párbeszéd Istennel. Ez az irodalmi műfaj Szent Ágoston életét tükrözi vissza, amely nem egy önmagába zárkózó, vagy sokirányú tevékenységben széttöredezett élet volt, hanem alapjában véve párbeszéd Istennel, amely ezáltal egy másokat szolgáló életté vált. Sokan vannak, akiknek tetszenek ezek a művek – mondta a Pápa, - hozzátéve: „meg kell mondanom, hogy én is közéjük tartozom”.

A Szentatya részletesen ismertette a hippói püspök egyes műveit. A Visszavonulások c. két könyvében az idős főpásztor felülvizsgálta minden írását, példát adva az őszinteségről és az intellektuális alázatról. Több mint 300 levele és csaknem 600 homíliája maradt ránk, negyven éves hithirdetésének eredményeként. Az Isten városa c. műve döntően befolyásolta a nyugati politikai gondolkodást, és a történelem keresztény teológiáját. 22 könyvben válaszolt a pogányok vádaskodásaira, akik azt állították, hogy a keresztények okozták a római birodalom bukását. A római istenek tiszteletével az Örök Város a „világ fejévé” – caput mundi - vált, az új vallás pedig romlásba döntötte. A keresztények Istenét úgy határozták meg, mint aki képtelen arra, hogy megvédje a római birodalom fővárosát, tehát nem egy olyan isten, akiben bízni lehet. Ágoston elmagyarázta tanításában, hogy mi az, amit várhatunk Istentől és mit nem, vagyis megállapította, hogy mi a politika valamint a hit és az egyház közötti kapcsolat.

Ez a könyve ma is forrást jelent ahhoz, hogy meghatározzuk a valódi laicizmust és az egyház illetékességét. A könyv bemutatja az emberiség történelmét, amelyet az isteni Gondviselés kormányoz, de amely két szeretet között oszlik meg. Ez Szent Ágoston alapvető értelmezése a történelmet illetően: két szeretet közötti harc. Egyrészt fennáll az önszeretet, amely elmegy egészen az Isten iránti közömbösségig, a másik szeretet pedig Istenre irányul, és eljut egészen az önmagunk iránti közömbösségig, amikor megszabadulva saját énünktől, Isten világosságának fényében másokat szolgálunk.

Ágoston bőséges irodalmi termésének, a könyvek, és a kultúra iránti szeretetének nyoma van az ikonográfiában is – mondta katekézisében Benedek pápa. A lateráni Szentek Szentjében látható VI. századi freskót úgy tartják számon, mint a hippói püspök legrégebbi ábrázolását, amelyen Szent Ágoston egy kódexszel és a következő felirattal látható: „Mindig azt ajánlotta híveinek, hogy őrizzék meg szorgalmasan az utókor számára az egyház könyvtárát minden kódexével együtt.
A Szentatya a nagy nyelveken is összefoglalta katekézisét. A lengyel zarándokokhoz intézett köszöntésében emlékeztetett Szent Ágoston híres mondására, amelyet az Úrhoz intézett: „Nyugtalan a mi szívünk, amíg benned meg nem nyugszik”.