A kortárs keresztény művészet kihívásai – Ravasi érsek interjúja a Vatikáni Rádióban
Február 18-án, Boldog Angelico liturgikus ünnepén délután 6 órakor Gianfranco Ravasi
érsek, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke szentmisét mutatott be a római Santa Maria
sopra Minerva bazilikában, ahol az 1300 és 1400 között élt domonkos festő földi maradványai
nyugszanak. A szertartásra a szerzetes halálának 550. évfordulója alkalmából rendezett
eseménysorozat keretében került sor.
Boldog Angelico rendkívüli élete Istenhez
szálló ének volt. A domonkos festő szíve mélyén őrizte Isten dicsőségének kincsét
és azt művészeti alkotásaiban fejezte ki. II. János Pál pápa ezekkel a szavakkal idézte
fel Boldog Angelico alakját, amikor 1984. februárjában a művészek védőszentjévé nyilvánította
őt.
Mit jelent a mai művészek számára Boldog Angelico? – erre a kérdésre válaszolt
a Vatikáni Rádió munkatársának Gianfranco Ravasi érsek.
„Szerintem a művészet
számára két különböző, de egymással összefonódó szempontot jelent” – mondta a Kultúra
Pápai Tanácsának elnöke. Egyrészt minden bizonnyal az, aki kifejezi a keresztény művészet
új értelmezésének igényeit. Az 1400-as években a firenzei festészetet Masaccio művészete
határozta meg, amely a test, a megtestesülés, a realizmus, a történelem hatóerejét
fejezte ki. Fra Angelico azonban új utat jelölt meg, amely a természetfeletti irányába
mutatott, a miszticizmus dimenziója felé fordult. Ez felhívás arra, hogy mindig új
utakat találjunk a keresztény misztérium kifejezésére.
Másrészt a szakértők
arra mutatnak rá, hogy Boldog Angelico-t mély kapcsolat fűzte a keresztény hagyományhoz,
amely a művészetben a szemlélődés sajátos formáját látta. Ebben az összefüggésben
azt mondhatjuk – folytatta interjújában Ravasi érsek, – hogy Beato Angelico nemcsak
az újítás, hanem a hagyomány, a folytonosság, a spiritualitás festője is. Ez a két,
első látásra ellentmondásos szempont tehát összefonódik művészetében.
II.
János Pál pápa 1984-ben arra buzdította a művészeket, hogy bátran és nagylelkűen ötvözzék
össze egymással a művészi és emberi, erkölcsi lelkiismeretet. Több mint 20 év elteltével
mondhatjuk, hogy a kortárs művészet képes megfelelni ennek a kettős dimenziónak? –
tette fel a kérdést rádiónk munkatársa.
Ravasi érsek válaszában arra mutatott
rá, hogy ha egy mai művészeti folyóiratot lapozunk, elkerülhetetlenül észrevesszük,
hogy az alkotások alapvetően üres távlatokat fejeznek ki. Olyan jelenségeket ábrázolnak,
amelyek között nincs szoros összefüggés. Érzékeljük társadalmunk széthullását. A mindennapi
élet tárgyai nem rendelkeznek mély természetfeletti töltéssel. A transzcendencia felfedezéséhez
hosszú út vezet el. Meg kell próbálni, hogy a kortárs művészet, amely olyannyira széttöredezett
és csak a láthatóval foglalkozik, mint a múltban, most is keresse az örökkévalót és
a végtelent.
Az egyház és a kortárs művészet ma már különváltak egymástól,
más úton járnak. Arra kell törekedni, hogy visszatérjünk a keresztény hagyomány kimeríthetetlen
témájához, felhasználva a kortárs kultúra és művészet új kifejező eszközeit – mondta
rádiónknak adott interjújában Gianfranco Ravasi érsek, a Kultúra Pápai Tanácsának
elnöke.