Lourdes fényei – megemlékezés P. Antoine kapucinusról

Az Osservatore Romano február 11-12-i száma, az első Mária jelenés 150. évfordulója alkalmából feleleveníti Antoine-Marie de Lavaur kapucinus atya emlékét, aki a lourdes-i fáklyás felvonulások kezdeményezője volt. A ma már feledésbe merült szerzetes 1825 és 1907 között élt. A múlt század elején közismert nevét Lourdesban utca őrzi. A francia pap 1855-ben lépett be a kapucinus rendbe és hamarosan egész Dél-Franciaországban a „toulouse-i” szentként emlegették.

Számos írása maradt ránk: 138 irat, 112 kötet prédikáció és 1960 levél. Ezekben gyakran ír nagy szenvedélyéről, Máriáról. „Minden népmisszió küzdelem, amely éppen úgy, mint a harctér, előre nem látható veszélyeket rejt magában. Ezért éreztem annak szükségességét, hogy küldetésemet a győzelem Anyjának zászlaja alá helyezzem” – írta P. Antoine-Marie kapucinus.
Nyugat- és Dél-Franciaország csaknem minden Mária kegyhelyén hirdette az evangéliumot harminc éven át. A kegyhelyek közül azonban a leginkább Lourdes-ot szerette, amelyet a következő nevekkel illetett: a „száműzetés paradicsoma”, „a föld csókja az éggel”, „a lélek örökös tavasza”, „az a hely, ahol az ég a földre mosolyog”.

Kifogyhatatlan ötleteinek, de még inkább a Szűzanya iránti mély tiszteletének köszönhető számos ájtatos gyakorlat, ami a lourdes-i kegyhelyen honosodott meg: plébániai és országos zarándoklatok, népmissziók, a massabielle-i barlangban tartott prédikációk. Az 1874-ben tartott körmenetben hatezren vettek részt Rodez városából. 1876-ban a Jeruzsálemből hozott keresztet 600 mezítlábas férfi vitte fel vállán a lourdes-i Kálvária dombra tízezer zarándok jelenlétében. Az Eucharisztikus körmenetek, a betegek megáldása, vízbemerítése, éjszakai virrasztás a barlang mellett, mind az ő kezdeményezésére váltak gyakorlattá. Ezek a szertartások más kegyhelyeken is elterjedtek, mert az emberek legmélyebb érzelmeit érintik. Egy este, amikor P. Antoine-Marie a Szűzanya kegyképe előtt térdelt, tekintete a kioltott gyertyákra esett. Ekkor született meg elhatározása: a holt viasznak élnie, mozognia kell, a Szűzanya alakját ragyogó fényglóriával kell körülvennie. Néhány nappal később került sor az első fáklyás körmenetre, Lourdes egyik leglenyűgözőbb szertartására, amely azóta is szüntelenül megismétlődik estéről estére.