Szolidaritás a betegekkel – Kiss Ulrich jezsuita egyetemi oktató a magyar püspöki konferencia új kezdeményezéséről

_{A Betegek Világnapján, február 11-én, mind XVI. Benedek pápa, mind a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevélben fordult a hívekhez, nagyobb szolidaritásra szólítva fel õket a betegekkel. Véletlen egybeesés folytán ezen a napon döntött a magyar országgyűlés – feszült belpolitikai helyzetben – az egészségügyi törvényrõl. Errõl kérdeztük munkatársunkat, Kiss Ulrich jezsuita egyetemi oktatót.
Riporter: Véletlen egybeesés, vagy sem, a törvény a betegek érdekeit szolgálja?
Kiss Ulrich: Az érdeklõdõ, vagy netán aggódó honpolgár, ha rákattint az Egészségügyi Minisztérium honlapjára, hiába keresi ott a törvény szövegét. A legfrissebb bejegyzés a vizitdíj szabályozásról szól – nyilván ez is sokakat érdekel – de átfogó tájékoztatást nem kapunk. Arra persze ne is számítsunk, hogy netán szabad fórumon szólhatna hozzá a polgár az õt nagyon is érintõ kérdéshez. Ez komoly demokráciadeficit! Ami pedig az egybeesést illeti a Betegek Világnapjával, szekularizált társadalmunkban ez csak keveseknek tűnik fel, valószínűleg csak azoknak, akik egyszerre érdeklõdnek a közügyek és az Egyház álláspontja iránt.
Riporter: Mi a magyar katolikus püspöki kar kezdeményezésének lényege?
Kiss Ulrich: Nekem nagyon rokonszenves a kezdeményezés, mivel itt nem arról szól többé a történet, hogy a honatyákat felelõs magatartásra szólítjuk fel a társadalmi szolidaritás jegyében, hanem konkrétan a Karitász hatáskörében és égisze alatt megszervezik azon betegek ellátását gyógyszerekkel, akik a jelenlegi rendszerben, és fõleg a reform utáni helyzetben, a szükséges ellátáshoz már nem fognak hozzájutni. A plébánosoknak küldött tájékoztatás egészen konkrét utasításokat tartalmaz, azaz nem prédikálunk, hanem cselekszünk. Az érme másik oldala persze hogy mintha az egyházi vezetés, valószínûleg realista módon, feladta volna a reményt is, hogy a közéletre még hatni tudna a nagyobb társadalmi szolidaritás jegyében! De mint tudjuk, ez a köztársasági elnöknek sem sikerült!
Riporter: A Szentatya üzenete ebben az összefüggésben segített-e jobban mérlegelni a helyzetet?
Kiss Ulrich: XVI. Benedek a Lourdes-i Szűzanya ünnepén, mely egybeesik a Betegek Világnapjával, spirituális dimenziót kölcsönzött ennek a Világnapnak, kiemelve ezt a Napot az ilyen-olyan világnapok inflációs tömegébõl. Bízzunk abban, hogy ez nem csak abban segít bennünket, hogy imáinkban és szemlélõdésünkben elmélyítsük a témát, és az aggódó, szeretõ édesanyát a betegek anyjaként tudjuk tisztelni, hanem valós együttérzésre, és az érzéseken túlmutató konkrét segítségnyújtásra ösztökél majd. Az igazi meglepetés azonban az, hogy a Szentatya az Eucharisztikus Világkongresszussal, melyre pedig csak nyáron kerül sor a kanadai Québecben, és így az eucharisztia misztériumával is egybeköti a megemlékezést.
Riporter: Hogyan értelmezzük a hármas témaválasztást?
Kiss Ulrich: Számomra azt jelenti, hogy az idei nagyböjtben a szegények iránti szolidaritás átfogó programját kaptuk ajándékba. Amit legkisebb testvérünkkel teszünk, akár az éhség elleni küzdelemben, akár a betegek és szomorúak vigasztalásában, egy és ugyanazon szeretet és krisztusi szolidaritás megnyilvánulásai, teljesen a Hegyibeszéd szellemében. Végül nagy örömmel olvastam, hogy a Szentatya kiemelten megemlékezik Lourdes kapcsán és ürügyén az önkéntesek szerepérõl. Ez ihletni fog minket a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumban működõ Pelikán Önkéntes Szolgálat megújulásában. A betegek segítsége így válhat imánkká.}