A papi szolgálatban egyesíteni kell a hitelességet az irgalmassággal, a tekintélyt a megértéssel - mondta Vanhoye bíboros a vatikáni nagyböjti lelkigyakorlat vezetője

Kedden délelőtt a bíboros Krisztusról, mint a hitelre méltó főpapról, majd mint az irgalmas szívű főpapról elmélkedett. Hangsúlyozta, hogy a papi szolgálat teljesítéséhez mindkét tulajdonság nélkülözhetetlen.

Jézusban az irgalmasságot mélyen áthatja embersége. Nem egy könnyen meghatódó ember felületes érzéséről van szó. Olyan képesség, amelyet a szenvedés személyes megtapasztalása révén sajátítunk el. Krisztus részvéttel van irántunk, mert hozzánk hasonlóan megismerte a megpróbáltatásokat.

Hétfőn délután Albert Vanhoye bíboros elmélkedésének témája a következő volt: „Hogyan vált Krisztus főpappá?” A Zsidókhoz írt levél hirdeti, hogy Krisztus az egyetlen főpap. Az Isten és ember között közvetítő Jézus maradéktalan szolidaritást vállalt az emberekkel. Jézus leszállt a szenvedés, a halál, a bűn nyomorúságos világába, és felkínálta szeretetét. A szenvedést és a halált a legvégső szeretet kifejezésének alkalmává alakította át. Így vált főpappá, mert kijelölte az új szövetség útját, azt az utat, amely visszavezet bennünket bűnösöket, az Istennel való szeretetközösségbe – mondta a Pápának és a Római Kúria tagjainak tartott nagyböjti elmélkedésében Albert Vanhoye bíboros.