Horváth Árpád jezsuita, a megújult Szív újság főszerkesztőjének ismertetője

A Szív újság egy majdnem 100 éves folyóirat, 1915-ben alapította Bíró Ferenc jezsuita atya. A magyar jezsuiták gondozásában egykor nyolc folyóirat jelent meg, ezek közül a legnagyobb példányszámot a Szív érte el; 1950-ben, amikor a lapot betiltották, meghaladta a 200 000-es példányszámot.
Betiltása után a Szív a szétszóratásban élő magyarok újságja lett, Kanadában jelent meg, és majd csak a rendszerváltás után költözött vissza a szerkesztőség Budapestre.
Nagy múltú újság, de jogos a kérdés, hogy, végül is, ma, kik olvassák a Szívet?
Nos, mintegy 5500 olvasónk van, ami azért – mai körülmények között – nem egy alábecsülendő olvasó közönség. Régen az újság egy aránylag pontosan behatárolható, öntudatos, templomba járó, hagyományainak értékével tisztában levő közönségnek íródott, egyszóval, a magyar katolikus híveknek, akikkel a jezsuiták kiterjedt lelkipásztori tevékenységük során kapcsolatba kerültek. Abban az időben mintegy 400 jezsuita tevékenykedett Magyarországon!
Ma alapvetően más a helyzet, nem csak az aktív jezsuiták számát tekintve, hanem az általános társadalmi helyzetünkre nézve, és a sajtótermékek kínálatát is szem előtt tartva. Hála Istennek, ma eléggé gazdag kínálat van Magyarországon katolikus sajtótermékekből, és hát ilyen körülmények között kellene most megtalálnia, vagy újra találnia a helyét a Szív-nek.


Újságunknak, nyílván valóan, van mondani valója azok számára is, akik inkább hagyományos keresztény környezetből jönnek, de a Szív újság ma szeretne olyan embereket megszólítani, akiket talán úgy lehetne a legjobban körülírni, hogy „keresnek”, kereső emberek – de hát mit keresnek?
Sok embert ismerek, tele jószándékkal, érdeklődéssel az egyház, illetve a vallásos hit iránt, akik szintén értelmet, fogódzópontokat, inspirációt várnak el a vallásos hittől a mindennapi életben, de – valamilyen oknál fogva – a vallásos élet hagyományos formái nem tudják felkelteni az érdeklődésüket. Sok istentiszteleti formának a nyelvezetét sokan ma már nem is értik, ezért nem is találhatnak fogódzópontokat bennük. Ez sokszor félreértésekhez vezet, gyakran eltávolodáshoz az egyháztól.
A jezsuita lelkiségnek lényege, hogy azokat próbáljuk megszólítani, akik valamilyen oknál fogva az egyház peremére kerültek. Ezek, nyílván valóan, a kitaszítottak, a szegények, az elnyomottak, de az egyház peremén vannak azok a tömegek is, akik alapvetően tele lennének jószándékkal, akár lelkesedéssel is az egyház, a vallásos hit iránt, de akiknek egyszerűen még nem is volt alkalmuk biztos fogódzópontokat találni az egyházi életében.
Nos, a Szívnél alapvető szempont, hogy közérthető nyelven, azaz, a nem-vallásos környezetünk számára is érthető módon beszéljünk hitről, vallásról, és mindenről, ami egy hívő embernek fontos lehet.
Mi most próbálkozunk. Az idén eléggé átfogó formai és tartalmi átalakuláson megy át az újság, további 4 oldallal bővült, már havonta 40 oldalon jelenünk meg, jobb lett a papírminőség, és az egész újság színes lett. Úgy tervezzük, hogy minden egyes számnak lesz tematikus része, ahol egy-egy témát két-három kissé hosszabb lélegzetvételű tanulmánnyal járunk körbe.
Az idén a Biblia Éve van, és a Szentírásról is szólunk minden számban egyszerű, közérthető nyelven.
Az újság alcíme most lelkiségi ÉS kulturális folyóirat lett, és azt szeretnénk, ha közéletünk legszebb gyümölcsei, a kulturális események, új, jó könyvek ismertetője, kiállítások, film, színház, zene kedvcsinálók szintén helyet kapnának a lapban. A Jézus Társai rovatban pedig olyan emberekről, eseményekről, vagy intézményekről tudósítunk, akik, amelyek kapcsán mintegy kézzelfoghatóvá válik Isten jelenléte közöttünk.
És továbbra is lesznek versek, műelemzések, személyes hangvételű imák a Szívben, és persze az ifjúsági rovatunk, a Szentjánosbogár is marad, frappáns történetekkel, mesékkel, amelyeket nem csak a fiatalok, hanem hittanárok, osztályfőnökök, vagy egyéb csoportvezetők is nagy haszonnal forgathatnak.

Minden írásnak a Szívben egyetlen feladata van, hogy leleplezze, tetten érje Istent, ahogy ő itt van velünk, ahogy ígérte, hogy rácsodálkozzunk, és hogy ebben a csodálatos hitben, az újság által is bátorításra találjunk. Szeretném ha a Szív újra szívügye lenne egyre több hitet, értelmet, szép lelkiséget kereső embernek.