Az imádság és a szenvedés értelméről elmélkedett a Szentatya hamvazószerdai homíliájában

Hamvazószerdán délután fél öttől XVI. Benedek pápa vezette az Aventinus dombon a hagyományos nagyböjti stációt. A Szent Anzelm-templomban rövid imádságot tartottak, majd a bíborosok, püspökök és a szerzetesek a Mindenszentek litániáját imádkozva bűnbánati körmenetben vonultak a Szent Szabina-bazilikába, ahol a Pápa szentmisét mutatott be, amelynek során elvégezték a hamvazkodás szertartását. A Szentatyát Josef Tomko bíboros hamvazta meg.
Homíliájában Benedek pápa a nagyböjti időszak fontos elemei közül most az ima és a szenvedés témaköréről elmélkedett. Az imádság táplálja a reményt. A legkeményebb próbatétel magányában se akadályozhat meg senki és semmi abban, hogy az Atyához forduljunk szívünk mélyén, ahova csak Ő lát. Krisztus imája a kereszten éri el csúcspontját, amikor utolsó szavaival így kiált: "én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?" (Mt 27,46)

A reménytelennek tűnő kiáltás azonban annak a fohásza, aki az ellenségtől körülvéve csak Istenhez tud fordulni és túl minden emberi lehetőségen megtapasztalja kegyelmét és üdvösségét. Jézus gyermeki bizalommal telt szavai a reményről tanúskodnak, amikor így szól: "Atyám kezedbe ajánlom lelkemet" (Lk 23,46) A reményteli imádság a Nagyböjt vezérmotívuma, mely segít, hogy megtapasztaljuk: Isten az egyedüli mentőhorgony számunkra. Az ima nélkül az emberi én önmagába zárkózik, lelkiismerete Isten szavának visszhangja helyett önmagát tükrözi vissza, így a belső párbeszédből monológ lesz, ezerféle alkalmat teremtve az önigazolásra. Az imádság tehát a mások felé kinyílás garanciája: aki szabaddá teszi magát Isten előtt, egyszersmind megnyílik a másik ember előtt is, aki szíve ajtaján kopogtat: meghallgatást, bocsánatot vagy helyreigazítást kérve, de mindig a testvéri szeretetben. Az igazi imádság a világ motorja, mozgató ereje, mert azt nyitva tartja Isten előtt. Imádság nélkül nincs remény, csak illúzió - szögezte le a Pápa.

A Szentatya homíliájának másik alapgondolata a szenvedés volt. Krisztus az igazságért és igazságosságért szenvedett, az emberi történelembe elhozta a szenvedés evangéliumát, ami a szeretet evangéliumának másik oldala. Krisztus szenvedéséből minden emberi szenvedésbe beléphet a vigasztalás, Isten részvevő szeretetének vigasztalása, s így felragyog a remény csillaga.

Az egyház történelme rendkívül gazdag az imádság és a szenvedés tanúiban is, akik fenntartás nélkül szolgáltak másokat. Minél nagyobb a minket éltető remény, annál inkább képesek vagyunk szenvedni az igazság és a jó szeretetéért, örömmel ajánlva föl mindennapos fáradságainkat. Segítsen minket az evangéliumi tökéletesedés felé vezető úton Mária, akinek szeplőtelen szívét a fájdalom tőre döfte át - fohászkodott végül hamvazószerdai homíliájában XVI. Benedek pápa.