Galilei és a Biblia - P. Szabó Ferenc jezsuita jegyzete

A római egyetemre tervezett pápalátogatás elleni tiltakozás kapcsán a sajtó emlegette a Galilei-esetet is, amely a felvilágosodás óta az egyházellenes támadások egyik ütőkártyája volt: a Galilei-eset – hangoztatták – világos példája annak, hogy a Biblia ellenkezik a tudománnyal, hogy az egyház a tudományos haladás kerékkötője. A Népszabadság jan. 21-én beszámol a pápa melletti rokonszenvtüntetésről. Zárójelben adja meg a tiltakozás okát: „Felrótták Ratzinger bíborosnak, hogy Galilei 15 évvel ezelőtti rehabilitálásakor olyan véleményt adott ki, amely igazolta az inkvizíció ítéletét. Az olasz tudóst arra kényszerítették, vonja vissza tézisét, miszerint a Föld forog a Nap körül, és nem megfordítva.” A szerkesztőnek ezt az elnagyolt megjegyzését szeretném most kiigazítani, felidézve II. János Pál 1992-i híres, „rehabilitáló” beszédét. Nincs hely itt arra, hogy a Galilei-ügyet minden vonatkozásban tárgyaljuk, csak Galilei szentírás-értelmezésére összpontosítom a figyelmet, amelyről a pápa elismeréssel szólt.


A földi valóságok, kultúra, tudomány, politika jogos autonómiájáról nyilatkozó II. vatikáni zsinat (Gaudium et spes, 36) szellemében cselekedett II. János Pál, amikor 1981-ben létrehozott egy teológusokból, természettudósokból és történészekből álló bizottságot, hogy vizsgálják meg a Galilei-ügyet. Természetesen Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció akkori prefektusa is követte a Bizottság munkáját, amelyet Poupard bíboros vezetett. Egy évtizedes kutatás után közzétették a végkövetkeztetéseket, amelyeket II. János Pál összefoglalt 1992-ben, amikor a Pápai Tudományos Akadémia tagjaihoz intézett beszédet, éppen Galilei halálának 350. évfordulóján. Most ennek a beszédnek azt a részét ismertetem, amely Galilei bibliaértelmezésére vonatkozik. (La Documentation Catholique, 1992. dec. 20.)


Galilei, miként legtöbb ellenfele, nem tett különbséget a természeti jelenségek tudományos megközelítése és a filozófiai reflexiók között. Ezért visszautasította azt a javaslatot, hogy a kopernikuszi rendszert csak hipotézisként ismertesse addig, amíg nem tud perdöntő érveket felhozni mellette. Mert ez a tapasztalati/tudományos módszer követelménye, amelynek Galilei zseniális kezdeményezője volt. Továbbá a geocentrikus rendszer a korabeli kultúrában általánosan elfogadott volt, mert e rendszer (a Főld áll és a Nap forog) megegyezni látszott a Biblia bizonyos helyeinek betű szerinti értelmezésével. A korabeli teológusoknak (akik e betű szerinti értelmezést vallották) nehézséget jelentett az új kopernikuszi rendszer.


Alapjában véve tehát a Biblia új értelmezéséről volt szó. És itt következik II. János Pál egyik fontos megállapítása: „Paradox módon Galiei, aki őszinte hívő volt, éleslátóbbnak mutatkozott e ponton, mint teológus ellenfelei. Benedetto Castellihez írt levelében (1613-ban) ezeket olvassuk: „Ha a Szentírás nem is tévedhet, egyes értelmezői és kommentátorai tévedhetnek több módon.” A pápa hivatkozva még a Poupard bíboros által vezetett bizottság végkövetkeztetéseire, megállapítja: Valójában Roberto Bellarmino bíboros (a Szent Officium tagja) jól látta a vita lényegét: a kopernikuszi rendszerrel kapcsolatban nagy körültekintéssel kell értelmezni a Bibliának azon szövegeit, amelyek látszólag azt állítják, hogy a Föld mozdulatlan, és a Nap forog. (Lényegében Józsue könyve azon szakaszáról van szó, ahol Józsue megállítja a Napot: Józs 10,12–14.) Inkább azt kell mondanunk – fűzte hozzá Bellarmino –, hogy nem értjük, semmint azt, hogy amit (a tudósok) kimutattak, az hamis.


A pápa utalt még arra, hogy már Szent Ágoston is ezt a tanácsot adta. Majd ugyanezt megismételte XIII. Leó Providentissimus Deus kezdetű enciklikájában, amikor azt hangoztatta, hogy a Biblia értelmezésében lehet tévedés. Amint ez történt a XIX–XX. század fordulóján a modernizmus idején, amikor egyes katolikus teológusok védelmezve szó szerint értelmezték az Írást, és elvetették a történeti kritika biztos eredményeit. A pápa P. Lagrange domonkos biblikus esetét említette, akinek annyi szenvedést okoztak az integristák. (Ugyanez történt Prohászka püspökkel is.) II. János Pál végül is kijelentette, hogy sem Galilei, sem teológus ellenfelei nem különböztették meg a különböző tudományágak sajátos módszerét, a természettudományokét és a teológiáét. A Szent Officium teológusainak fő tévedése az volt, hogy szó szerint értelmezték a Bibliát. És itt a pápa a Galilei korabeli Baronius bíboros mondását idézte: „A Szentlélek nem azt akarta nekünk tanítani, hogy hogyan forog az ég, hanem azt, hogy hogyan jutunk az égbe.”


Tehát a Biblia nem természettudományos ismereteket akar közölni, hanem üdvösségünkre vonatkozó igazságokat. Ezzel az alapelvvel, amelyet megerősített a II. vatikáni zsinat Dei verbum kezdetű konstitúciója is, elkerülhetünk minden konkordizmust, és nyugodtan vallhatjuk a tudomány jogos autonómiáját.