"Krisztus értetek szegénnyé lett" (2Kor 8,9) - XVI. Benedek pápa 2008-as nagyböjti üzenetének összefoglalója

XVI. Benedek tanításának egyik alapvető témája, hogy a kereszténység nem elmélet, hanem üdvözítő, átalakító valóság. Ennek fényében a Pápa azt a belső megújulási folyamatot, amelyre a keresztények Nagyböjt idején hivatottak, az ima, a böjt és az alamizsna idejének tekinti.
Most röviden összefoglaljuk az üzenet hat pontját:

1. A Nagyböjt keresztény mivoltunk értelme és értéke elmélyítésének időszaka. Azért van, hogy újra felfedezzük Isten irgalmasságát. Ez az újrafelfedezés arra kell, hogy ösztönözzön minket, hogy mi magunk is irgalmasabbak legyünk testvéreink iránt. A konkrét lépések, amelyeket meg kell tennünk: az imádság, a böjt és az alamizsna. A Pápa elidőzik az alamizsnálkodás gyakorlatánál, mint a rászorulók konkrét megsegítésének módjánál. Az alamizsnálkodás révén elhatárolódunk az anyagi javakhoz való ragaszkodástól, így nem bálványozzuk azokat. Ily módon megerősíthetjük készségünket, hogy megosszuk azt másokkal, amit isteni jóságból birtokolunk.

2. Az általunk birtokolt anyagi javakat nem szabad kizárólagos tulajdonunknak tekintenünk, azok társadalmi hasznosságot képviselnek egyetemes elrendeltetésük alapelve szerint (Katolikus Egyház Katekizmusa, n. 2404). "Aki birtokolja a világ javait, és látja, hogy testvére szükséget szenved, de mégis elzárja előle szívét: hogyan él abban Isten szeretete?" (1Jn 3,17). Azokban az országokban, ahol a lakosság többsége keresztény, a felhívás javaink megosztására - a szegénységben és elhagyatottságban szenvedők sokaságával - különös jelentőséget ölt. Az igazságosság kötelessége ez, még mielőtt szeretetaktus lenne.

3. Az evangéliumi alamizsnálkodás nem pusztán emberbaráti szeretet; ne legyen személyes érdekeink vagy mások elismerésének palástolt keresése sem, vagy eszköz arra, hogy magunkat toljuk előtérbe. A felebarát megsegítésének őszinte elhatározása "titokban" történjen, Jézus Krisztust követve, aki értünk a kereszten meghalva, egészen nekünk ajándékozta magát.

4. Az alamizsna azáltal, hogy közelebb visz másokhoz, Istenhez közelít minket, és a megtérés, a Vele és a testvérekkel való kiengesztelődés hiteles eszköze lehet. Túlmutat az "anyagi dimenzión" és létezésünk igazságát fejezi ki: nem magunknak teremttettünk ugyanis, hanem Istennek és testvéreinknek (vö. 2Kor 5,15). Az alamizsna révén megtapasztaljuk, hogy az élet teljessége a szeretetből jön; és az Istennel való kiengesztelődéshez vezet, mert "a szeretet sok bűnt eltakar" (1Pt 4,8).

5. Az alamizsnálkodás nagyböjti gyakorlata tehát eszköz arra, hogy elmélyítsük keresztény hivatásunkat. A szeretet különböző adakozási formákra ösztönöz, ki-ki lehetőségeinek és körülményeinek megfelelően, így magát az életünket is maradéktalan ajándékká teszi.

6. Nagyböjt mindenkit arra hív, hogy növekedjen a szeretetben, és a szegényekben fölismerje magát Krisztust, egy személyes és közösségi erőfeszítéssel csatlakozva Krisztushoz, akinek nevében van az igazi élet. Nagyböjt arra hív, hogy legyünk Krisztus szeretetének tanúi.