A Szentatya idei Nagyböjti üzenetét január 29-én, kedden délelőtt mutatták be a Szentszék Sajtótermében

A tájékoztatón a következő személyek szólaltak fel: Paul Josef Cordes bíboros, a „Cor Unum” Pápai Tanács elnöke, Karel Kasteel prelátus, a dikasztérium titkára, Giovanni Pietro Dal Toso prelátus altitkár, valamint Hans-Peter Röthlin, a Szükséget Szenvedő Egyház nemzetközi segélyszerv elnöke.

Paul Josef Cordes bíboros felszólalásában leszögezte: a keresztények elégedetten állapíthatják meg, hogy a szeretet bibliai parancsa kitörölhetetlenül megjelölte kultúránkat. Az Irgalmas Szamaritánus példaképe, legalább is nyugaton, vitathatatlan erkölcsi felhívást jelent és hozzájárult értékkategóriánk kialakításához. Ma már senki sem merne tiltakozni nyilvánosan a szegények megsegítése ellen. A rászorulók anyagi támogatását könnyíti meg a „Cor Unum” Pápai Tanács által közzétett lista, a Catholic Aid Directory, amely felsorolja a segélynyújtással foglalkozó ügynökségeket, szervezeteket.
A zsidó-keresztény örökség nyomán kialakult szociális érzékenység gyümölcseit támasztja alá az a tény, hogy például az Amerikai Egyesült Államokban körülbelül egy millió 400 ezer hivatalos karitatív szerv működik.

Cordes bíboros felszólalásában azt javasolta, hogy amikor a cunámihoz hasonló természeti katasztrófák esetén a médiumok felhívást intéznek a nemzetközi közvéleményhez, ne csak a számlaszámot közöljék, amelyre az adományokat be lehet fizetni, hanem azt a százalékot is, amelyet a segélyszervek visszatartanak saját intézményük működtetésére. Ez segítené az adományozókat abban, hogy megítéljék, mennyi jut el segélyükből az érintettekhez.
Hans-Peter Röthlin, a Szükséget Szenvedő Egyház nemzetközi segélyszerv elnöke emlékeztetett rá, hogy az alapító, Werenfried van Straaten-t életében „minden idők egyháza legnagyobb koldusának” nevezték. Hosszú élete során becslések szerint két milliárd eurót gyűjtött össze, hogy segítse az egyházat mindenütt, ahol szükséget szenved. Bejárta az egész világot, hogy „felszárítsa a könnyeket, ahol Isten sír”. Főleg a nyugati világban törekedett arra, hogy felébressze az emberek lelkiismeretét, hogy kolduljon Isten ügyéért.
1953-ban megalapította „A szeretet visszhangja” c. mindössze négy oldalas folyóiratot, amelyben a potenciális és a tényleges jótevőkhöz fordult.

Ma a nemzetközi szervezet 17 országban gyűjt adományokat, amelyek közül három, nevezetesen Brazília, Chile és Lengyelország segélyre szoruló országból adományozóvá vált. A támogatók ma mintegy 600 ezren vannak, adományaikat a következő célokra használja fel a Szükséget Szenvedő Egyház nemzetközi segélyszerv: templomok, rendházak, szemináriumok, plébániai helyiségek építésére, a papok, katekéták, szerzetesnők szállítását biztosító járművek beszerzésére, tömegtájékoztatási eszközökre, valamint az apostolkodásban elkötelezett személyek illetve klauzúrás szerzetesnők ellátására.