XVI. Benedek pápa beszéde a római Capranica Kollégium elöljáróihoz és növendékeihez

Immár hagyománnyá vált, hogy Szent Ágnes vértanú és szűz liturgikus ünnepe alkalmából a pápák találkoznak a római Capranica Kollégium tagjaival, mivel Szent Ágnes a szeminárium égi pártfogója. II. János Pál pápa például két alkalommal személyesen el is látogatott a Panteon közelében fekvő szemináriumba. XVI. Benedek pápa ezúttal az Apostoli Palotában fogadta az Alapító, Domenico Capranica bíboros nevét viselő papnevelő intézet rektorát, más elöljáróit és a növendékeket. A Szentatya beszédében felidézte ennek a neves római egyházi intézménynek a történetét, amely évszázadok óta tanúbizonyságot tesz az egyház és a pápa iránti hűségéről. A Capranica Kollégium 2007-ben ünnepelte alapításának 550. évfordulóját, ez év augusztusában pedig az 1458-ban elhunyt Domenico Capranica bíborosra emlékezik. A Szentatya méltatta az alapító alakját, aki sokat fáradozott annak érdekében, hogy ez a kollégium méltóképpen készítse fel a növendékeket a papi szolgálatra. Capranica bíboros a jövőbe látott, amikor erőteljesen és konkrét módon támogatta a római valóságban jelentkező reformtörekvéseket, amelyek egy századdal később indítást adtak a tridenti zsinat döntéseinek irányvonalához. Capranica bíboros időben felismerte, hogy a reformnak nem csupán az egyházi struktúrákat kell érintenie, hanem mindenek előtt azoknak az életét és döntéseit, akik az egyházban vezetői és pásztorai bármilyen szinten Isten Népének. A bíboros nem csak a kollégium megalapításáért fáradozott, hanem azt alkotmányos szabályokkal is ellátta, mivel nagy jelentőséget tulajdonított a papságra készülők spirituális képzésének. Az említett alkotmány szabályozza a szeminaristák képzésének különböző szempontjait. Mindez a mai napig nemcsak megőrizte időszerűségét, hanem még nagyobb szerepet játszik ha számba vesszük, hogy manapság a papok és evangelizálók küldetésének mekkora kihívásokkal kell megküzdeniük. A Szentatya beszédét így folytatta: „Az imént elhangzottakkal kapcsolatban már több alkalommal emlékeztettem a szeminaristákat és a papokat arra, hogy mennyire fontos küldetésük során az elmélyült lelki élet, a Krisztussal való személyes és állandó kapcsolat, az imán, az elmélkedésen és az életszentségre való őszinte törekvésen keresztül. A keresztény ember és még inkább a pap nem tudná teljesíteni küldetését a Jézussal való igazi barátság nélkül.” A Szentatya emellett hangsúlyozta még, hogy a növendékeknek a római tanulmányi évek során alapos teológia és kulturális felkészítésre is szükségük van. Sőt éppen ez a római tartózkodás különösen nagy indítást adhat képzésüknek. Gondviselésszerű ajándékot jelent az itteni tapasztalatok és kapcsolatok minősége, pl. Péter székének jelenléte és a római egyházmegye alaposabb ismerete. Főpásztoraik éppen azzal a reménnyel küldték őket Péter utódának városába, hogy a katolikus szellemben megerősödve térjenek haza, hogy nagyobb fogékonyságot sajátítsanak el a teljes egyházi egység és az egyetemesség irányában. Az Olaszország egyes részeiből és a világ különböző országaiból érkezett szeminaristák a Capranica Kollégium közösségében megismerkedhetnek a kultúrák és a mentalitások egymásba fonódásával, amelyek annyira jellemzőek a mai korra. A Szentatya emlékeztetett arra is, hogy a kollégiumban néhány oroszországi ortodox fiatal is tanul. Ez a tény –mondta a Pápa – újabb ösztönzést ad a párbeszédnek, a testvériségnek és ébren tartja az ökumenikus reménységet. A Szentatya beszédét ezekkel a szavakkal zárta: „Kedves növendékek, használjátok ki alaposan a Gondviselés által nyújtott lehetőségeket e római tanulmányi éveitek során. Elsősorban pedig ápoljátok az áldozati Báránnyal való bensőséges kapcsolatot, Szent Ágnes példája nyomán, aki élete feláldozásáig hűségesen követte őt. Mária a Bölcsesség Széke, oltalmazzon benneteket miközben leendő hivatásokra készültök.” A Szentatya végül köszönetet mondott vendégeinek és apostoli áldását adva búcsúzott el tőlük.