A jezsuita rendi nagygyűlés elfogadta P. Kolvenbach lemondását - negyedik sajtóközlemény

Január 7-én, a jezsuita rend 35. általános kongregációjának első hivatalos ülésén P. Peter-Hans Kolvenbach generális atya beszédet intézett a választókhoz. A Pápa 2005. június 20-án kapott áldásával és miután pozitív szavazatot kapott a rend „ad providentiam” asszisztenseitől, valamint a rend provinciálisaitól, most az Általános Rendgyűlés elé terjesztette lemondását a Jézus Társasága általános elöljárói tisztségéből.

A január 14-én megtartott plenáris ülésen a kongregáció szavazásra bocsátotta a generális atya lemondását. Valentín Menéndez atya, az ülés moderátora, felszólította a szavazókat, hogy tegyenek fel kérdéseket az „ad providentiam” kinevezett négy asszisztensnek azokra az indokokra vonatkozóan, amelyek a generális atyát lemondása benyújtására késztették. Rövid csöndes ima után került sor írásban a titkos szavazásra.

Az ülés ezután P. Kolvenbach részvételével folytatódott, aki előzőleg, a szavazás idejére távozott a helyiségből. P. Menéndez közölte vele a szavazás eredményét, miszerint a rendgyűlés tiszteletteljesen elfogadta lemondása indokait.
Ezután az egész jezsuita rend nevében összegyűlt kongregáció nevében köszönetét fejezte ki Kolvenbach atyának azért a jelentős szolgálatért, amelyet az egyház és a Jézus Társasága érdekében kifejtett csaknem 25 éven át. Különösen épületes példát jelent a generális atya lemondása a mai világban, amelyet a hatalomért és kiváltságokért folytatott makacs küzdelem jellemez.

P. Kolvenbach az 1981-es pápai intervenciót követő nehéz pillanatokban is tudta kormányozni a Társaságot, hűségben az egyházhoz és a rendi alkotmányhoz. Rodé bíboros szavai, amelyeket a kongregációt megnyitó szentmisén mondott az egyház nevében, jól tükrözik a Szentszék nagyrabecsülését Kolvenbach atya személye és munkássága iránt.
P. Menéndez köszönő szavait a rendgyűlés tagjai felállva, hosszas tapssal kísérték. P. Kolvenbach a rá jellemző humorral köszönte meg, hogy „ilyen elegáns módot találtak ki leváltására”. Nevetés és taps után komolyra fordítva a szót, mindenekelőtt hálát adott az Úrnak, hogy csaknem 25 éven át végezhette szolgálatát a Jézus Társasága élén, Isten nagyobb dicsőségére. Kifejezte köszönetét a rend minden tagjának, a Generális Kúriának, a Szentatyának. Hálával fordult az Úrhoz, hogy a személyek és kultúrák sokfélesége ellenére soha nem hiányzott a gondolatok és szívek egysége, hogy a Társaság, növekvő törékenysége ellenére továbbra is képes arra, hogy apostoli párbeszédet folytasson a modern világ kihívásaival, hirdetve az egyetlen jó hírt.
Így ért véget P. Kolvenbach 24 éves és 4 hónapos éjjel-nappal tartó szolgálata, amelyet a Társaság érdekében végzett, távol bármilyen más érdektől – olvashatjuk a Jézus Társasága 35. általános rendi nagygyűléséről kiadott negyedik sajtóközleményben.