„Sanctorum Mater” – vatikáni útmutatás a boldoggá avatási eljárásokhoz

A Szentté avatási Kongregáció új kiadványa óvatosságra és pontosságra figyelmezteti a világ püspökeit a boldoggá avatási eljárások lefolytatásában. A 46 oldalas vatikáni dokumentum a legnagyobb figyelmet és szigorúságot kéri a főpásztoroktól, akik az eljárások első, egyházmegyei fázisának felelősei. A püspökök azok ugyanis, akik, elfogadva híveik jelzéseit egy-egy személy életszentségének híréről, döntenek a boldoggá avatási eljárás megkezdéséről.

Az „egyházmegyei szakaszt” követi az ún. „apostoli szakasz”, amelyre Rómában kerül sor. A most közzétett utasítás emlékeztet a XVI. Benedek pápa által megjelölt útra, hangsúlyozva a körültekintést és a nagy pontosságot a vizsgálatok lefolytatása során.

José Saraiva Martíns bíboros, a vatikáni kongregáció prefektusa rádiónknak adott interjújában rámutatott a püspökök fontos és döntő szerepére. Szükség van tehát világos és egyértelmű irányelvekre, határozott normákra, amelyek szabályozzák a főpásztorok feladatait az eljárás első, egyházmegyei szakaszában. A „Sanctorum Mater” c. dokumentum nem tesz mást, mint emlékeztet a már 1983-ban lefektetett konkrét szabályokra.

A püspök tevékenysége mindenekelőtt az illető személy hősies fokon gyakorolt keresztény erényeire, illetve lelkiségére, életszentségére vonatkozik. Ezt követően az állítólagos csodára, amelyet az életszentség hírében elhunyt személy közbenjárásának lehet tulajdonítani, illetve a vértanúságra, ha olyan hívőről van szó, aki életét áldozta az evangéliumért.

Sariva Martíns bíboros elmondta, hogy ez a most megjelent instrukció lényegében nem tartalmaz újdonságokat, pusztán fel kívánja hívni a püspökök figyelmét feladatukra. Az egyház életében nagyon komoly dologról van szó, és az egyházat csak a történelmi igazság érdekli, mint ahogy erre a közelmúltban XVI. Benedek utalt a Szentté avatási Kongregáció plenáris ülésének tagjaihoz intézett beszédében.

Rendkívül fontos továbbá, hogy az illető személy életszentségének híre spontán szülessen, vagyis a hívek közössége jelzéséből. Ha ez nem áll fenn, akkor a püspök nem indíthatja el a boldoggá avatási eljárást. Ma sok szó esik a világi hívek egyházi szerepéről – tette hozzá Saraiva Martíns bíboros.

Az egyház életének ebben az esetében a világi híveknek kell megtenniük az első lépést, tehát rendkívül fontos feladat hárul rájuk. Nekik kell a püspökhöz fordulniuk azzal a felkiáltással, hogy: „Szerintünk az illető hívő, Isten szolgája valóban szent!” A püspök ezt követően nem tesz mást, mint kivizsgálja az életszentség hírének valódiságát, bizonyítékokat gyűjt és az anyagot Rómába küldi. Minden boldoggá avatási eljárásnak tehát az első főszereplői a világi hívek.

A Szentté avatási Kongregáció prefektusa ismételten arra emlékeztetett, hogy az életszentség lehetősége minden megkeresztelt számára adott. Különös hangsúlyt kap a világi hívek életszentsége, amelyre II. János Pál pápa szüntelenül felhívta a figyelmet. Saraiva Martíns bíboros idézte és napjainkra alkalmazta Firenze „szent polgármestere”, Giorgio La Pira szavait, aki gyakran hangoztatta: „A XX. századot - és mondhatjuk a XXI. századot is - a világi hívek életszentsége jellemzi”.