A Szentatya vasárnap a Szixtusz-kápolnában megkeresztelt 13 újszülöttet
A Pápa beszéde a vasárnapi Úrangyala imádság alkalmából

„Legyetek gyermekeitek számára az Istenbe vetett hit első tanúi”. XVI. Benedek pápa ezt a felhívást intézte 13 csecsemő szüleihez, akiket vasárnap délelőtt megkeresztelt a Szixtusz-kápolna csodálatos környezetében. A Vízkeresztet követő vasárnap emlékezünk ugyanis Urunk, Jézus Krisztus Jordán folyóban történt megkeresztelkedésére, mely ünnep a karácsonyi időszak lezárását alkotja. Ebben az évben a Szentatya vatikáni alkalmazottak újszülött gyermekeit keresztelte meg, összesen 13 kisbabát. A nyolc leány és 5 fiú között volt egy rádiós kollégánk Leonardo, Pio nevű gyermeke is, aki 10 évig tartó várakozás után örvendeztette meg szüleit világrajöttével. A megható szertartáson részt vettek a kicsinyek szülei, a keresztszülők, a testvérek és - mivel a Szixtusz-kápolna befogadó képessége korlátozott - a rokonság nem túl népes csoportja. Az élet és a család e szép ünneplésének még nagyobb hangsúlyt adott a Szixtusz kápolna szárnyaló éneke és a kicsinyek gőgicsélése.
A Szentatya az ünnepi szentmise során elhangzott szentbeszédében örömét fejezte ki azért, hogy a mostanival immár harmadszor szolgáltathatta ki az első keresztény szentséget újszülötteknek, éppen azon a napon, amikor Urunk megkeresztelkedésére emlékezünk. Ez az ünnep - mondta a Pápa – az általunk megvallott hit egyik legszebb kifejezése, mert magában foglalja az emberi élet misztériumát, amelyet az újszülöttek képviselnek és az isteni élet titkát, amelyet Isten ajándékoz a keresztségben. Isten az élet és erről szólnak a Szixtusz-kápolna csodálatos freskói is. A Pápa a szertartást annak a falnak a tövében álló oltárnál mutatta be, amelyre Michelangelo az Utolsó Ítélet jelenetét festette. Maga a pápai liturgikus hivatal jegyzékben magyarázta meg ennek a döntésnek az értelmét. „A szertartás bemutatására az ősi oltárt választották, hogy ne kelljen módosítani ennek az építészeti remekműnek a szépségét és harmóniáját.” Ez azt jelentette, hogy a Pápa a szentmise egy-egy részében hátat fordított a jelenlévőknek és tekintetét a keresztre emelte, az egész közösség magatartását is a feszület felé irányította. A szertartás nyelve azonban az olasz volt és a VI. Pál pápa által a zsinat után bevezetett rendes misekönyvet használták. A szentmise során így tehát ötvöződtek a II. Vatikáni Zsinat előtt és főként után használt elemek. Homíliájában a Szentatya még hangsúlyozta, hogy egyedül a keresztség révén kapunk új életet. Ez által válunk képessé arra, hogy személyes kapcsolatra lépjünk a Teremtővel az egész örökké valóságra. Sajnálatos módon azonban az ember képes arra is, hogy bűneivel egy második halált idézzen elő önmaga számára. A bűn által szakadék jön létre az ember és Isten között, és ez a szakadék örökre elnyelhetne bennünket, ha a Mennyei Atya nem nyújtaná ki felénk kezét. Íme ebben áll a keresztség misztériuma: Isten üdvözíteni akart bennünket és ő maga ment el a halál szakadékának mélyére. Mindezt azért tette, hogy az emberek, még azok is, akik olyan mélyre zuhantak, hogy már nem látják a fényt, megfoghassák Isten kezét és újból megpillanthassák a világosságot, amelyre születtek. Szívünk legmélyén mindannyian megsejtjük, hogy olyan életre vágyunk, amely teljessé tesz bennünket és elvezet az üdvösségre. Az életnek ezt a teljességét a keresztségben nyerjük el. Homíliájában a Szentatya a megkeresztelt 13 újszülött édesanyjához és édesapjához fordulva arra kérte őket, hogy ébresszék fel kicsinyeik szívében a hit, remény és szeretet teológiai erényeit, amelyek az új élet sajátosságai. A szülők szeressék gyermekeiket és legyenek mindig jelen számukra, de főként imáikkal támogassák őket életük minden szakaszában. Ahhoz, hogy ezek a kisfiúk és kisleányok egészségesen és erőnlétben növekedjenek állandó gondozásra és figyelemre van szükségük. Ám a legfontosabb mégis az, hogy ismerjék, szeressék és hűséggel szolgálják Istent és elnyerjék az örök életet. „Kedves szülők, legyetek gyermekeitek számára az Istenbe vetett hit első és igazi tanúi” – mondta végül a Szentatya az általa megkeresztelt 13 csecsemő szüleinek.
A Szentatya a keresztség témájának szentelte az Úrangyala imádság alkalmával mondott beszédét is, amelyre szokás szerint déli tizenkét órakor került sor. A Pápa a Szent Péter téren egybegyűlt hívekhez intézve szavait arra kért mindenkit, hogy törekedjen a keresztség ajándékának minél jobb megértésére és ehhez kérte a Szűzanya oltalmát is. A Menekültek Világnapja alkalmából a Pápa elismeréssel emlékezett azokra, akik segédkezet nyújtanak abban, hogy a menekültek beilleszkedjenek az új környezetbe, segítsék őket, hogy találjanak munkát és gyermekeik iskolába járjanak. „Arra kérem főként a keresztény közösségeket, hogy fogadják a fiatalokat és családjaikat rokonszenvvel, próbálják megérteni sorsukat és megkönnyíteni társadalmi beilleszkedésüket” – mondta végül a Szentatya, majd mindenkit Mária, az egész emberiség Édesanyja oltalmába ajánlott.