Szent Ágoston szenvedélyesen kereste az igazságot és találkozott Krisztussal – mutatott rá XVI. Benedek az általános kihallgatáson

Szerdán délelőtt a VI. Pál teremben került sor az általános kihallgatásra, amely során a Pápa Szent Ágostonról tartotta katekézisét. Az afrikai főpásztor élete az isteni kegyelem működésének példája, amely az ember összetett életútját a végső Igazság megismerése, azaz a Krisztussal való egység és az egyháza iránti szolgálat felé irányítja. A Pápa bejelentette, hogy a következő általános kihallgatásokat is a hippói püspök alakjának szenteli majd.

„A szenvedély és a hit embere volt, akit a rendkívüli intelligencia és a fáradhatatlan lelkipásztori gondoskodás jellemzett” – mondta a Szentatya. A legnagyobb latin-szertartású egyházatya az észak-afrikai Tagastéban, a mai Algériában született 354-ben. A Pápa idézte előde, VI. Pál szavait, miszerint Szent Ágoston művében összpontosult az ókor gondolatvilága, és belőle olyan irányzatok indultak ki, amelyek áthatották a rákövetkező évszázadok tanbeli hagyományát.
Ágostont édesanyja, Mónika a keresztény hitre nevelte, de a későbbi püspök fiatalkorában elfordult a katolikus egyháztól. Lelkében azonban mindig vonzást érzett Jézus Krisztus iránt. Azt vallotta, hogy mindig szerette Jézust, de egyre inkább eltávolodott az egyház hitétől, gyakorlatától, mint ahogy ez ma is megtörténik sok fiatal esetében – mondta katekézisében a Pápa. Ágoston szenvedélyesen kereste az Igazságot. Így került kezébe Cicero Hortensius c. ma már elveszett műve, amely nagy hatással volt rá és felébresztette benne a szeretetet a tudás iránt.

Vallomásaiban írta, hogy a könyv nyomán hihetetlen vágyat érzett az örökkévaló tudás megszerzésére. Ágostont kezdetben a manicheusok érdekelték, akik racionálisan mutatták be a hitet és a világot két alapelvre osztották, a jóra és a rosszra. A manicheista szónokok azonban, akik gyors sikereket ígértek, hamar kiábrándították Ágostont, aki Karthágóból először Rómába, majd Milánóba költözött. Itt a császári udvarban fontos állást kapott. Megismerkedett Szent Ambrussal, akinek prédikációit kezdetben csak választékos stílusáért hallgatta meg. Lassan azonban figyelni kezdett a milánói püspök beszédének tartalmára is, amely elvezette a szentírás helyes olvasatához. Az, amit fiatalként faragatlan stílusnak tartott, most utat mutatott számára Jézus felé. A Logosban, a testté vált örök Igében találta meg a filozófia, a racionalitás és a hit összfoglalatát.

Szent Ágoston hosszú és megszenvedett belső lelki zarándokúton jut el a megtéréshez – fejtette ki katekézisében a Szentatya. Miután 387. április 24-én Ambrus kiszolgáltatta neki a keresztség szentségét, Ágoston visszatért Afrikába, ahol a monasztikus életformát kívánta választani, az imának és a tudományoknak szentelve magát. 391-ben azonban, akarata ellenére pappá, majd 395-ben Hippó püspökévé szentelték. Itt folytatta szolgálatát 35 éven át, óriási hatást gyakorolva a helyi katolikus egyházra és általában kora kereszténységére. Szembeszállt az olyan makacs és bomlasztó vallási irányzatokkal és eretnekségekkel, mint a manicheizmus, a donatizmus és a pelagianizmus. Ezek veszélyeztették az egyetlen és irgalmas Istenbe vetett keresztény hitet.
Szent Ágoston példamutató püspök volt, aki fáradhatatlanul teljesítette főpásztori szolgálatát. Hetente több alkalommal prédikált híveinek, támogatta a szegényeket és árvákat, gondot fordított a papság képzésére, a férfi és női kolostorok megszervezésére. A hippói szent minden nap Istenre bízta magát, élete minden pillanatában, egészen 430-ban bekövetkezett haláláig.
A Pápa a nagy nyelveken is összefoglalta katekézisét, majd a zarándokcsoportok között külön köszöntötte a negyedosztályú olasz labdarúgókat. Az olasz labdarúgó szövetség elnöke egy labdát ajándékozott a Szentatyának, aki kapott még ezen kívül egy azúrkék mezt XVI. Benedek felírással. „Bárcsak a labdarúgás egyre inkább a becsületesség, a szolidaritás és a testvériség értékeire való nevelés eszközévé válna, különösen a fiatal nemzedékek között” – mondta az általános kihallgatás végén a Szentatya.