„Istent soha nem lehet kizárni az emberiség látóhatáráról” – mondta XVI. Benedek pápa a Szentszékhez akkreditált diplomáciai testület tagjaihoz intézett újévi beszédében

„Az egyház mély meggyőződése, hogy az emberiség egyetlen nagy családot alkot”. A Pápa ebből az alapelvből kiindulva széles politikai körképet festett a világ jelenlegi helyzetéről, sorra véve az egyes földrészeket.

Mindenekelőtt utalt rá, hogy néhány héttel ezelőtt gyász sújtotta a diplomáciai testületet, mivel Bernard Kessedjian, Franciaország szentszéki nagykövete befejezte földi zarándokútját. A Pápa köszöntésében azokhoz a nemzetekhez is fordult, amelyek még nem létesítettek diplomáciai kapcsolatokat a Szentszékkel: számukra is van hely a Pápa szívében. A Szentszék az elmúlt évben éppen az egyetlen emberi család szellemében lépett diplomáciai kapcsolatokra az Egyesült Arab Emirátusokkal – mutatott rá a Pápa, majd felidézte Olaszországon kívül apostoli látogatásait.

Brazíliában találkozhatott Latin-Amerika és a Karib-tenger térsége helyi egyházának nagy családjával, a CELAM Aparecidában megrendezett ötödik plenáris ülése alkalmából. Gazdasági és társadalmi téren a remény jeleit fedezhette fel a földrész számára, ugyanakkor aggodalomra okot adó jelenségeket is megtapasztalhatott. Bárcsak Latin-Amerika minden népe között növekedne az együttműködés – mondta a Pápa, kiemelve Kubát, amely arra készül, hogy megünnepelje szeretett előde, II. János Pál látogatásának tizedik évfordulóját.

A Pápa ezután a természeti katasztrófák által sújtott népek felé fordult gondolatban és imájában. Utalt a Mexikóban és Közép-Amerikában, továbbá Afrikában és Ázsiában romboló szélviharokra és áradásokra, kiemelve Bangladest és Óceánia egy részét. Megemlítette az év folyamán pusztító nagy tűzvészeket is. Tarcisio Bertone bíboros államtitkár személyesen is felkereste a földrengés által sújtott Perut, ahol meggyőződhetett a lakosság bátorságáról és mély hitéről is. Az ehhez hasonló tragikus eseményekkel szemben közös és hatékony összefogásra van szükség – hangsúlyozta a Szentatya. Idézett „Spes salvi” k. enciklikájából, miszerint mind az egyének, mind a társadalmak emberségének fokmérője, hogy hogyan viszonyulnak a szenvedéshez és a szenvedőkhöz.

A nemzetközi közösség továbbra is aggodalommal tekint a Közel-Keletre – folytatta beszédét a Szentatya. Az annapolisi konferencia nyomán abban lehet reménykedni, hogy a részleges és egyoldalú megállapodások helyett globálisan közelítik meg a kérdést, tiszteletben tartva a térség népeinek jogait és érdekeit. A Pápa ismételten felhívást intézett az izraeliekhez és a palesztinokhoz, hogy összpontosítsák energiájukat a konferencián hozott elkötelezettségek megvalósítására, és ne állítsák meg a szerencsésen újraindult folyamatot. A Szentatya továbbá arra szólította fel a nemzetközi közösséget, hogy támogassa ezt a két népet, legyen megértéssel szenvedésük és félelmeik iránt.

Libanont továbbra is a megpróbáltatások és az erőszak sújtják. Adják meg a lehetőséget, hogy a libanoniak szabadon dönthessenek jövőjükről. A Pápa azért fohászkodott az Úrhoz, hogy világosítsa meg a közéleti vezetőket: tegyék félre partikuláris érdekeiket és kötelezzék el magukat a párbeszéd és a kiengesztelődés útján. Csak így válhat az ország ismét a közösségek együttélésének példájává.

Irakban is sürgető szükség van a kiengesztelődésre. Jelenleg is folytatódnak a terrorista merényletek, a fenyegetések és az erőszak, amelyek különösen a keresztény közösséget sújtják. Az országból érkezett legfrissebb hírek újabb okot adnak az aggodalomra – mondta a Pápa. Nyilvánvaló, hogy meg kell oldani bizonyos politikai problémákat. Ebben az összefüggésben egy megfelelő alkotmányos reformnak védelmeznie kellene a kisebbségek jogait. Jelentős humanitárius segélyekre van szükség a háború által sújtott lakosság részére, különös tekintettel a kitelepítettekre, a külföldre menekültekre, akik között számos keresztény van. A Pápa arra szólította fel a nemzetközi közösséget, hogy legyen nagylelkű irányukban és azokkal az országokkal szemben, ahol ezek a menekültek befogadást találnak. Az iráni atomprogram kérdésének megoldását továbbra is szüntelenül keressék a tárgyalások, a diplomácia útján, a kölcsönös bizalom légkörében. Tartsák mindig szem előtt a népek és az emberi család közös javának valódi szükségleteit.

A Szentatya ezután az egész ázsiai földrész felé fordította figyelmét. Elsőként Pakisztánt említette meg, amelyet az elmúlt hónapokban különösen sújt az erőszak. Minden politikai és társadalmi erő kötelezze el magát egy békés társadalom építésében, amely tiszteletben tartja mindenki jogait. Afganisztánban az erőszakhoz további olyan súlyos problémák társulnak, mint például a kábítószer termelés. Sri Lanka szigetén nem lehet tovább halogatni a folyamatban lévő konfliktus által okozott végtelen szenvedés orvoslását. Myanmarban a nemzetközi közösség támogatásával kezdjen párbeszédet egymással a kormány és az ellenzék, biztosítva az emberi jogok és alapvető szabadságok valódi tiszteletben tartását.

A Pápa által felvázolt politikai körkép következő színhelye ezután Afrika volt. A Szentatya különösen szenved amiatt, hogy Darfurt tovább sújtja az éhség és a halál. Az Egyesült Nemzetek és az Afrikai Unió közös akciója nyújtson segítséget és vigaszt a sokat szenvedett lakosság számára. A Kongói Demokratikus Köztársaságban elkezdődött békefolyamat még mindig ellenállásba ütközik a Nagy Tavak térségében. Szomáliában, különösen Mogadishuban továbbra is az erőszak és a szegénység uralkodik. A szemben álló felek szüntessék be a hadműveleteket, hogy megkönnyítsék a humanitárius segélyek szétosztását.

Az erőszak az elmúlt napokban Kenyában is nagy erővel tört ki. A Pápa csatlakozva az ország püspökeinek január másodikán tett felhívásához, arra szólította fel Kenya minden lakóját, különösen a politikai felelőseket, hogy párbeszéd útján keressék a békés megoldást, amely az igazságosságon és a testvériségen alapul. A katolikus egyház nem közömbös a térséget megrázó fájdalommal szemben. Magáévá teszi a menekültek és kitelepítettek segélykérését, és elkötelezi magát a kiengesztelődés, az igazságosság és a béke előmozdítása érdekében. A Szentatya végül az afrikai országok közül Eritreára utalt, amely idén ünnepli a harmadik keresztény évezredbe való lépését. Az évforduló emlékeztessen arra a hatalmas szociális és apostoli tevékenységre, amelyet a keresztények végeztek Afrikában.

A Szentatya gondolatbeli utazásának utolsó állomása Európa volt. Örömének adott hangot egyes balkáni országok előrehaladásáért. Ismételten kifejezte azt a kívánságát, hogy Koszovó végleges statútuma vegye figyelembe az érdekelt felek törvényes követeléseit és garantálják a térség minden lakójának biztonságát, jogainak tiszteletben tartását, hogy véglegesen eltávolodjon az erőszakos összecsapások kísértete, és megerősödjön az európai stabilitás. Ciprus kapcsán a Pápa örömmel emlékeztetett II. Chrysostomos érsek júniusi látogatására.

Az Európai Unió keretén belül tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy megoldást találjanak erre az olyan régóta tartó válságra. A Pápa itt idézte fel szeptemberben Ausztriában tett apostoli látogatását. Ez egyben hangsúlyozta, hogy a katolikus egyház jelentősen hozzá kíván járulni az európai egyesülési folyamathoz. A Pápa figyelemmel kíséri a Lisszaboni Szerződés aláírásával megkezdődött új korszakot. A mostani állomás megújítja az Európai közös ház építésének folyamatát, amely csak akkor lesz mindenki számára egy kellemes lakhely, ha a közös kulturális és erkölcsi értékek szilárd alapjára épül, és ha nem tagadja meg keresztény értékeit.

Ebből a gyors körképből is világosan kiderül, hogy a világ biztonsága és stabilitása továbbra is törékeny. Az emberi szabadság nem abszolút, hanem olyan jó, amelyben mindenkinek osztoznia kell, tehát mindenki felelőssége. A rend és a jog azok az elemek, amelyek biztosítják a szabadságot. A jog pedig csak akkor biztosíthatja a békét, ha a Teremtő által adott természetes jogban gyökerezik. Ezért Istent soha nem lehet kizárni az ember és a történelem látóhatáráról. Isten neve az igazságosság neve.

A kultúra- és vallásközi párbeszédet illetően a Szentatya emlékeztetett rá, hogy kerülni kell a relativizmust és a szinkretizmust, a dialógust a kiengesztelődés és a testvériség szellemében kell folytatni. Ismételten háláját fejezte ki a 138 muzulmán vezetőnek, októberben írt levelükért.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, amelyet 60 évvel ezelőtt fogadtak el, VI. Pál pápa szerint az Egyesült Nemzetek egyik legnagyobb dicsősége volt. A katolikus egyház minden földrészen arra kötelezte el magát, hogy ezeket a jogokat a gyakorlatban is megvalósítsák. Az egyház az Isten képmására teremtett ember valódi méltóságát szolgálja. Ezért nem lehet szó nélkül hagyni az emberi élet elleni szüntelen merényleteket. A bioetika új határai nem a tudomány és az erkölcs közötti választásra késztetik az embert, hanem inkább a tudomány erkölcsös felhasználására. II. János Pál szentévi felhívását követően az ENSZ Közgyűlés december 18-án határozatot fogadott el, amely mindenállamot a halálbüntetés felfüggesztésére szólított fel. Ennek a kezdeményezésnek a nyomán remélhetőleg nyilvános vita kezdődik az emberi élet szent mivoltáról – fejezte ki kívánságát a Pápa. Sajnálattal állapította meg, hogy aggasztó merényleteket követnek el a család ellen, amely egy férfi és egy nő házasságán alapul. A politikai felelősök kötelessége, hogy védelmezzék a társadalomnak ezt az alapsejtjét. A vallásszabadságot is gyakran korlátozzák. Aggasztó a keresztények és más vallások híveinek hátrányos megkülönböztetése.

A Pápa ezután a béke témájához fűzte gondolatait. Mindenki számára biztosítani kell a táplálkozást, a víz- és energiaforrásokat, az egészségügyi ellátást, a technológiai vívmányokat. Szorosan kapcsolódik a békéhez a klímaváltozás ellenőrzésének kérdése is. A Szentatya arra buzdította a nemzetközi közösséget, hogy kötelezze el magát a biztonság érdekében. Örömmel üdvözölte az észak-koreai atomleszerelés programját, és az államokat a fegyverek csökkentésére buzdította.

Végül a következő szavakkal búcsúzott a szentszéki diplomatáktól: „A diplomácia a reménység művészete”. Reménységből táplálkozik és feladata, hogy reményt adjon. Karácsony arra emlékeztet bennünket, hogy amikor Isten kisgyermekké vált, a Remény jött el közénk a világba, az emberi család szívébe. Isten nyissa meg a népek családját kormányzók szívét a Reménynek, amely soha nem csal meg – mondta a Szentatya, a betlehemi Gyermek kegyelmét és békéjét kívánva mindannyiuk számára.