A verset Ulbrich András tolmácsolja: Ama csillag után.
A holdsugaras hideg éjszakán, Mint egy fehérlő, csendes álom, Úgy
vonult el a komoly karaván. És elől ment a három.
A sziklás föld mogorván
és kopáron Feküdt el lábaik alatt. Méltóságos sora a száz tevének A harmaton
halkan haladt. És mintha fehér árnyak lengenének, Úgy vonult végig a fehér
sereg A völgyön, ahol nem nőttek virágok, S a városon, ahol az emberek Nem
virrasztottak és nem énekeltek. S ahol nem látta őket senkisem.
És
így suhant el csendesen Életre éledt vágya Napkeletnek Az ezredéves éjszakán.