Kalauz az Örök Város templomaihoz - a Santo Stefano Rotondo bazilika
A római Santo Stefano bazilika, amint azt a korabeli illetve középkori források tanúsítják,
a késő ókor rendkívüli létesítményei közé tartozik. Elmondhatjuk, hogy az antikvitás
kora végének utolsó monumentális alkotása, amely a nagy császári bazilikák stílusában
épült. A bazilikát a Liber Pontificalis feljegyzése szerint a 468 és 472 között uralkodott
I. Simplicius pápa szentelte fel. A körtemplom Szent István első vértanú nevét viseli,
akit Jeruzsálem kapuinál Kr. u. 35 körül köveztek halálra. Holttestét 415-ben fedezték
fel, majd ünnepélyesen Jeruzsálembe szállították. Tisztelete ekkor rendkívül gyorsan
elterjedt, részben Szent Ágoston írásainak is köszönhetően.
Az Elio de Rosa
nevű kiadó gondozásában jelenik meg havonta az Örök Város keresztény épületeit bemutató
„Roma Sacra” színes képekkel is gazdagon illusztrált folyóirat, amely tavaly novemberi
számát teljes egészében a számos magyar vonatkozással is rendelkező ókori bazilikának
szentelte. A magas színvonalú művészeti folyóirat részletesebb ismertetésére még visszatérünk.
Mai adásunkban az előszót foglaljuk össze, amelyet Franz Meures jezsuita atya, a Pápai
Német-Magyar Kollégium rektora írt.
„Ecclesia semper reformanda” –
Az Egyháznak mindig meg kell újulnia. Ez a kifejezés vonatkozik mind az egyházra,
mint közösségre, mind pedig egy olyan templomra, amely több mint 1500 éves múltra
tekinthet vissza. A római Celio dombon található, Szent István vértanú tiszteletére
emelt templom az utóbbi 50 évben számos restauráláson, megújuláson ment át. A templom
alatt végzett ásatások során az ókor fontos régészeti leletei kerültek napvilágra.
A padlózat teljes felújítása után a templom 2007. március elsején ismét megnyithatta
kapuit mind a látogatók előtt, mind pedig vallási szertartások számára. Nagy örömünkre
szolgál – írja az előszóban P. Franz Meures jezsuita, hogy a „Roma Sacra” folyóirat
monográfiát szentel ennek az ősi szent helynek és felhívja a nagyközönség figyelmét
az ókornak erre az ékszerére.
Külön köszönet jár mindazoknak, akik az elmúlt
50 évben hozzájárultak ahhoz, hogy a restaurálás összetett munkálatai megvalósulhassanak,
in primis, mindazok a püspökök, akiknek ez volt a címtemploma, vagyis a néhai
Mindszenty József bíboros és Friedrich Wetter bíboros, aki 1985-től, bíborossá kreálása
időpontjától kezdve jelentősen hozzájárult a felújításhoz. „Meg kell továbbá említeni
a Római Pápai Német-Magyar Kollégium rektorait, akik egyben a Santo Stefano Rotondo
rektorai is, vagyis elődeimet, akik elősegítették a restaurálást és követték annak
előrehaladását” - írja P. Franz Meures. Ezután részletezi a templom padlózatának felújítását.
Ennek a rendkívül fontos mozzanatnak a tanulmányozását és megtervezését Giovanni Carbonara
építészmérnök professzorra bízták. Az olasz Kulturális Javak és Tevékenységek Minisztériuma
és az illetékes felügyeleti szervek, amelyek a múltban már nyújtottak anyagi támogatást
a templom külső burkolatának felújításához, ebben a szakaszban, mint Legfőbb Felügyelő
követték a munkálatokat.
Az új padlózat megvalósítására az olasz állampolgárok
egyháznak felajánlott adóját is felhasználták. (Erre a Német-Magyar Kollégium kérvényt
nyújtott be az olasz Minisztertanács Elnökségéhez). A felújításhoz anyagi segítséggel
járult hozzá a „Freunde von Santo Stefano Rotondo” – azaz a „Santo Stefano Rotondo
barátai” nevű müncheni székhelyű társulat is, amely több mint 40 évvel ezelőtt jött
létre. Jelenleg folyamatban van az Árpád-házi Szent Istvánnak szentelt kápolna felújítása,
amelyet a magyar és az olasz kormány közösen valósít meg.
P. Meures rektor
ezután köszönetét fejezi ki mindazoknak a szakértőknek, régészeknek, építész- és egyéb
mérnököknek, akik jelentősen hozzájárultak a restaurálás sikeréhez, valamint minden
egyes munkásnak, akik a tetőzet egy-egy tégláját elhelyezték, illetve a padlózatot
elkészítették. Mindnyájan Isten házát építették.
Végül P. Franz Meures jezsuita,
a Római Pápai Német-Magyar Intézet rektora a következő kívánsággal zárja előszavát:
„Bárcsak a Santo Stefano Rotondo titokzatos fénye továbbra is vonzaná, és Istenhez
emelné az embereket még sok-sok évszázadon át”.