Sík Sándor Újévi reménykedés c. verséből Ulbrich András olvas fel részleteket
Hóval jöttél, fiatal
esztendő, Csupa fehér vagy, szép-, jóra kelendő. Napos és fehér, - ó ha az
is volnál, Naposabb, fehérebb a fekete hónál! Szép hó, fényes, hűvös és metsző,
(Az üdvös értelem rokonának tetsző) Jó melegítő, tiszta fehérség, Borítsd
be a rossz föld keserű kérgét! Borítsd be, borítsd be, burkold el, öleld meg,
Holt-eleven szíve hátha fölenged. Kripta-űrén a kifagyott mélynek Hátha
még pihegő magok is élnek. Hisz felszakad egyszer a becstelen tél is! Vérben
és mocsokban ha százszor vetél is, Egyszercsak, mégiscsak megjön a jövendő. Hátha
te lennél az, fiatal esztendő? Hátha te lennél az, aki elbontod Fejünk felől
a fekete boltot, Butaság fekete fellegei gátját, S eget érhet újra az igaz
imádság. Kiálts, ne hallgass, igazak imája, Hallja az Isten, hallja, kívánja!
Visszalengő hózivatar, pelyhezd az égre, Zizegjed, zúgjad: szeretet, béke!
Nektek is, népek gyilkosai, balgák, Kiérzi az Isten szívetek hangját. Amit
kimondani magatok se mertek, A szegény nyomorult, vacogó lelket. Bélpoklos
hazugság üvöltésén által A pőre szív az, mit az Isten áthall: ,,Ments meg,
ó ments meg magunktól minket, S átkozott magunktól szegény mieinket!'' Ó hallom,
hallom az ember hangját, Élők és hullák sírják, sikongják: ,,Kit ember-okosság
beteg ördöggé tett, Mentsd meg önmagától az emberiséget!'' Fekete földön újévi
fehérség: Zsibbadt szívünkben csecsemő reménység. Isten, éveket, szíveket
teremtő, Teremtsen újjá ez az újesztendő! Sík Sándor verse