“Fölragyogott ránk a szent nap, jöjjetek, nemzetek, és imádjátok az Urat, mert
nagy fényesség szállt le a földre.” (Alleluja-vers Karácsony ünepi miséjéből.)
Kedves
Testvérek!
“Felragyogott ránk a szent nap”. Nagyszerű reménység napja ez: ma
született az emberiség Üdvözítője! Egy gyermek születése rendszerint a reménység fényét
hozza el azok életébe, akik aggódva várják. Amikor Jézus a betlehemi istállóban megszületett,
“nagy világosság” jelent meg a földön; nagy reménység lépett be mindazok szívébe,
akik várták érkezését: “lux magna” – nagy világosságról énekel karácsony napjának
liturgiája. Bizonnyal nem e világ mércéje szerint volt “nagyszerű”, hiszen elsőként
csak Mária, József és néhány pásztor láthatta, azután a napkeleti bölcsek, az öreg
Simeon, majd Anna prófétaasszony: azok, akiket Isten előre kiválasztott. Mégis, annak
a szent éjszakának rejtettségében és csöndjében, minden ember számára felgyulladt
egy ragyogó és felülmúlhatatlan világosság; eljött a világba a boldogságot hozó nagy
reménység: “az Ige testté lett és mi láttuk az ő dicsőségét” (Jn 1,14).
“Isten
a világosság” – állítja Szent János – “és benne nincsen sötétség” (1Jn 1,5). A Teremtés
könyvében azt olvassuk, hogy a világ teremtésének elején “a föld puszta és üres volt,
és sötétség volt a mélység felett”. “És Isten szólt: Legyen világosság! És lett világosság”
(Ter 1,2-3). Isten teremtő szava – héberül dabar, latinul verbum, görögül
logos – maga a világosság, az élet forrása. Minden a Logos által lett,
és nélküle semmi sem lett, ami létező (vö. Jn 1,3). Ezért van tehát az, hogy
minden teremtménye alapvetően jó, és magán hordozza Isten lenyomatát, az ő világosságának
egy szikráját. Mindazonáltal amikor Jézus Szűz Máriától megszületett, maga a Világosság
jött el a világba: “Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól”, ahogy valljuk
a Hiszekegyben. Jézusban Isten magára vette azt, ami nem volt, miközben maradt annak,
aki volt: “a mindenhatóság belépett egy gyermeki testbe, ám nem lett alávetve a világmindenségnek”
(Szent Ágoston, 184. prédikáció, a Karácsonyról, 1). Emberré lett ő, aki az ember
teremtője, hogy meghozza a világnak a békét. Karácsony éjszakáján az angyalok serege
ezért énekli: “Dicsőség a magasságban Istennek / és békesség a földön az embereknek,
akiket szeret” (Lk 2,14).
“Felragyogott ránk a szent nap”. Krisztus világossága
a béke hordozója. Az éjféli mise Eucharisztia-ünneplése pontosan ezzel az énekkel
kezdődik: “Ma szállott közénk a mennyből az igazi békesség” (Kezdő ének). Valóban,
csakis a “nagy világosság”, amely Krisztusban jelent meg, képes az embereknek az “igazi”
békét megadni: ezért minden egyes nemzedékre érvényes a meghívás, hogy fogadja be
ezt a békét, azt az Istent, aki Betlehemben lett eggyé velünk.
Ez a Karácsony!
Történelmi esemény és a szeretet misztériuma, amely több, mint kétezer éve megszólítja
az embereket, férfiakat és nőket, minden korban és minden helyen. Az a szent nap ez,
amelyen Krisztus “nagy világossága”, a béke hordozója felragyog előttünk! Felismeréséhez,
befogadásához hitre és alázatra van szükség. Mária alázatára, aki hitt az Úr szavában,
s aki elsőként hajolt a jászol fölé, hogy méhének gyümölcsét imádja; Józsefnek, az
igaz embernek alázatára, akiben megvolt a hit bátorsága, és ahelyett, hogy saját jóhírét
óvja, Istennek engedelmeskedett; a pásztorok alázatára, a szegény és névtelen pásztorokéra,
akik befogadták az égi hírnök üzenetét, és sietve közeledtek a barlanghoz, ahol megtalálták
az újszülött kisdedet, s akik csodálattal eltelve imádták őt, és magasztalták az Istent
(vö. Lk 2, 15-20). A kicsik, a lélekben szegények: ők Karácsony főszereplői, tegnap
és ma egyaránt; ahogy Isten történetében is mindig ők az igazság, a szeretet és a
béke országának fáradhatatlan építői. A betlehemi éjszaka csendjében megszületett
Jézus, és gondoskodó kezek fogadták. És ma, a mi Karácsonyunkkor, amikor tovább visszhangzik
az ő megváltó születésének örömhíre, vajon ki az, aki kész, hogy megnyissa előtte
szívének ajtaját? Korunk emberei, férfiak és nők! Krisztus hozzánk is jön, hogy elhozza
a világosságot, hogy megajándékozzon az ő békéjével. De vajon ki virraszt a kétkedés
és a bizonytalanság éjszakájában éber és imádságos szívvel? Ki várja az új nap hajnalát,
miközben őrzi a hit aprócska lángját? Kinek van ideje hallgatni az ő szavát és hagyni,
hogy szeretetének vonzása átalakítsa? Igen! Az ő békeüzenete mindenkinek szól, mindenkinek
felajánlja, mint a megváltás biztos reményét.
Krisztus világossága, amely mindannyiunk
életét betölti, ragyogja be ezt a világot, és legyen vigasz mindazok számára, akik
a nyomorúság, az igazságtalanság, a háború sötétjében élnek. Jöjjön el azok életébe,
akiknek még nem adatott meg, hogy alapvető és jogos vágyaik beteljesedjenek az önfenntartásra,
az egészségre, a tanulás lehetőségére, a stabil munkahelyre, a társadalmi és politikai
életben való teljesebb részvételre vonatkozóan. Jöjjön el életükben, hogy megszabaduljanak
az elnyomásból és az emberi méltóságukat sértő körülmények közül. Azokhoz, akik a
társadalom legsebezhetőbb tagjai – nők, gyermekek, idősek – akik oly fájdalmas módon
gyakran lesznek véres fegyveres konfliktusok és mindenfajta erőszakos cselekmény áldozataivá,
amelyek hallatlan szenvedést okoznak egész népek életében. Míg az etnikai, vallási
és politikai feszültségek, az instabilitás, a rivalizálás, a szembenállások, az igazságtalanság
és a diszkrimináció megnyilvánulásai, amelyek sok társadalom szövetét roncsolják,
a nemzetközi kapcsolatokat is beszennyezik. A világban pedig egyre növekszik az elvándorlók,
a menekültek, a kitelepítettek száma, részben a gyakori természeti katasztrófák miatt
is, amelyek a környezeti egyensúly felborulásának aggasztó következményei.
Ma,
a béke napján gondolatainkat különösen is arrafelé irányítjuk, ahol továbbra is a
fegyverek robaja hallatszik, Darfur, Szomália és a Kongói Demokratikus Köztársaság
északi részének sokat szenvedett tájára, Eritrea és Etiópia határvidékére;
a Közel-Kelet egészére, s különösen is Irakba, Libanonbaés a Szentföldre,
Afganisztánba, Pakisztánba és Srí Lankára, a Balkán vidékeire, és sok más olyan
övezetre, ahol válságos állapotok uralkodnak, amelyekről sajnos gyakorta elfeledkezünk.
A gyermek Jézus hozzon enyhülést mindazok számára, akik megpróbáltatások közepette
élnek, és töltse el bölcsességgel és bátorsággal a kormányok felelőseit, hogy az emberséges,
igazságos és tartós megoldások keresésére törekedjenek. A világon ma az értelem és
az érték iránti szomjúság uralkodik, a jólétre és a békére való törekvés jellemzi
az egész emberiség útját, s mindezekre, valamint a szegények reményteli várakozásaira
Krisztus – aki igaz Isten és igaz Ember – az ő születésével, a Karácsonnyal adja válaszát.
Ne féljenek az egyes emberek, sem a nemzetek felismerni és befogadni őt: Vele “ragyogó
fény” világítja be az emberiség égboltját; “szent nap” érkezik el, amely nem ismer
naplementét. Legyen ez a karácsony valóban mindenki számára az öröm, a remény és a
béke napja!
“Jöjjetek mindnyájan az Urat imádni”. Máriával, Józseffel
és a pásztorokkal, a napkeleti bölcsekkel és az alázatos imádók megszámlálhatatlan
seregével, akik az újszülött Gyermek elé járultak, mindazokkal, aki az évszázadok
folyamán befogadták szívükbe a Karácsony misztériumát, mi is, testvéreim, az összes
földrészen, hagyjuk, hogy e nap fényessége mindenüvé kiáradhasson: hogy beléphessen
a szívünkbe, bevilágítsa és felmelegítse otthonunkat, vidámságot és reményt hozzon
városainkba, és békét adjon a világnak! Ez az én szívbéli jó kívánságom számotokra.
Alázatos és hívő imádsággal fordulok a Gyermek Jézushoz, hogy az ő világossága oszlasson
el minden sötét árnyat életetekben, és töltsön el újra benneteket szeretettel és békével.
Az Úr, aki Krisztusban ránk ragyogtatta irgalmas arcát, részesítsen benneteket az
ő boldogságában és tegyen benneteket az ő jóságának hírvivőivé. Boldog karácsonyt!
(ford.
Pákozdi István atya, egyetemi lelkész és Kató Eszter)