„A mai világnak szüksége van szentekre, akik örömet ébresztenek az emberekben, és
példájuk követésére késztetik őket” – mondta XVI. Benedek pápa a posztulátoroknak
A Pápa a boldoggá és szentté avatási eljárások posztulátoraihoz intézett beszédében
emlékeztetett rá, hogy szeretett előde, Isten Szolgája, II. János Pál 25 évvel ezelőtt,
1983. január 25-én tette közzé Divinus perfectionis Magister k. apostoli konstitúcióját.
Ezzel a ma is érvényben lévő dokumentummal egyrészt a szentté avatási ügyek folyamatát
vizsgálta felül, másrészt újjászervezte a Kongregációt. Az volt a célja, hogy válaszoljon
a szakértők és lelkipásztorok igényeire, akik több ízben is azt kérték, hogy a boldoggá
és szentté avatási eljárások legyenek rugalmasabbak, az egyház számára olyan fontos
terület szigorúságának megőrzése mellett.
Az egyház a boldoggá és szentté
avatások révén hálát ad az Úrnak azokért a gyermekeiért, akik nagylelkűen válaszoltak
az isteni kegyelemre, illetve kéri a boldogok és szentek közbenjárását. Ezzel egyidejűleg
ragyogó példákat mutat fel minden hívőnek, akik a keresztséggel együtt meghívást kaptak
az életszentségre. A szentek és a boldogok, szoros kapcsolatban maradva Krisztussal,
személyével, tanításával, élő ábrázolásai az isteni Mester tökéletessége egy-egy szempontjának.
Amikor
ezekre a testvéreinkre tekintünk, akik a különböző korokban maradéktalanul feláldozták
magukat Istennek és országának, ráébredünk, hogy korunknak is szüksége van olyan tanúságtevőkre,
akik megtestesítik az evangélium örökös igazságát az élet konkrét körülményei között
– mondta a Szentatya. „Spe salvi” k. enciklikájában kifejtette, hogy cselekvésünk
nem közömbös Isten előtt és nem közömbös a történelem alakulása szempontjából sem.
A szentek Isten munkatársai, akik hozzájárultak a világ üdvösségéhez. Ez az út számunkra
is nyitva áll: megnyithatjuk saját magunkat és a világot Isten előtt, aki az igazság,
a szeretet, az emberiség java.
A szentek, ha helyesen, a történelmi hűségnek
megfelelően mutatják be lelkiségük dinamizmusát, hozzájárulnak ahhoz, hogy hihetőbb
és vonzóbb legyen az evangélium szava, az egyház küldetése. A szentekkel való
kapcsolat megnyitja az utat a valódi lelki feltámadás, a tartós megtérés, új életszentségek
virágzása felé. A szentek közelsége mindig jótékony hatást vált ki: megtisztítja és
felemeli az értelmet, megnyitja a szíveket Isten és a testvérek iránti szeretet felé.
Az életszentség elveti az öröm és a remény magvát, válaszol az emberek boldogság utáni
szomjára – hangsúlyozta beszédében XVI. Benedek pápa.
Különösen értékes tehát
mindazoknak a munkája, akik együttműködnek a boldoggá és szentté avatási eljárásokban.
Mindnyájuk feladata, hogy az igazság szolgálatában álljanak. Ezért az egyházmegyei
szakaszban egyaránt össze kell gyűjteni az életszentség hírének, a vértanúságnak kedvező
és az azokkal ellentétes tanúságtételeket, dokumentumokat – mutatott rá beszédében
a Szentatya. Ennek az első szakasznak az objektivitása és teljessége az egyházmegye
püspökeinek felelőssége. Ezt követi a Positio, amelyet a kongregáció relátorai készítenek
el hasonló objektivitással és teljességgel, a posztuláció munkatársaival együtt. Alapvető
tehát a posztulátorok feladata, a folyamatnak mind az egyházmegyei, mind az apostoli
szakaszában. A posztulátorok legyenek szakmailag képzettek, rendelkezzenek a helyes
megkülönböztetés képességével, becsületesen segítsék az egyházmegye püspökeit. Ugyancsak
fontos az a tevékenység, amellyel részt vesznek az eljárás során a dikasztérium munkájában
az igazság keresésében – mondta XVI. Benedek pápa a posztulátorokhoz intézett beszédében.