Az egyháznak örökös Pünkösdre van szüksége - P. Cantalamessa második adventi elmélkedése a Vatikánban

Keresztelő Szent János küldetése, valamint örökös Pünkösd az egyház számára - P. Raniero Cantalamessa, a Pápai Ház szónoka e témákról elmélkedett második adventi prédikációjában, amelyet a Szentatyának és a Római Kúria tagjainak tartott december 14-én, pénteken a Redemptoris Mater kápolnában.

A kapucinus szerzetes megállapította: a legjobb módja, hogy összhangba kerüljünk Advent liturgiájával, ha Jézusról és Keresztelő Szent Jánosról elmélkedünk. Kettejük küldetése között olyan döntő dolog történt, ami vízválasztó két korszak között. A történelem súlypontja eltolódott: a legfontosabb dolog már nem a közelebbi vagy távolabbi jövőben történik, hanem itt és most, Isten Országában, amely már működik Krisztus személyében. Jézussal elérkezett a történelem döntő órája. Választásától függ az üdvösség. "Köztetek áll az, akit nem ismertek" (Jn 1,26-27) - Keresztelő Szent Jánossal megkezdődik az új prófécia, az egyház ideje, amely nem jövőbeli és távoli üdvösséget hirdet, hanem felfedi Krisztus rejtett jelenlétét a világban.

Szent János idejében Jézus fizikai teste jelentette a botrányt az emberek szemében, amely oly hasonló a mi gyarló testünkhöz. Ma sincs ez másként - állapította meg a Pápai Ház szónoka, hiszen Krisztus teste okoz ma is nehézséget és megbotránkozást: az ő misztikus teste, amely oly hasonló az emberiségéhez, s amely nem mentes a bűntől sem.

Jézus foglalja el az idő középpontját, mert eljövetelen a történelmet két részre osztotta. Manapság - különösen a világi sajtóban - kezd gyakorlattá válni, hogy elhagyják a keltezés hagyományos formáját, vagyis a Krisztus előtt, Krisztus után kifejezéseket. Ezzel akarják elkerülni, hogy megsértsék a keresztény időszámítást használó, más vallású népek érzékenységét. Ebben az értelemben tisztelendő a szándék, de a keresztények számára vitathatatlan marad Krisztus eljövetelének megkülönböztető szerepe az emberiség vallási történelme számára.

Szent János vízzel, míg Krisztus a Szentlélekkel keresztelt - folytatta adventi elmélkedését P. Raniero Cantalamessa. A Messiás működésének lényege tehát, hogy megújítsa az emberiséget Isten Lelke nagy és egyetemes kiáradása által. A kapucinus szónok itt emlékeztetett rá, hogy negyven éve született a karizmatikus megújulás mozgalma a katolikus egyházban. "A hitünk élővé vált. Hirtelen a természetfölötti valóságosabb lett a természetesnél. Jézus élő személy számunkra" - idézte a szerzetes a mozgalom első, 1967-es lelkigyakorlatán született gondolatot. Erre van ugyanis szüksége leginkább ma az egyháznak ahhoz, hogy az Evangéliumot hirdesse a világnak, amely visszautasítja a hitet és a természetfölöttit. XXIII. János pápa új Pünkösdről, VI. Pál örökös Pünkösdről beszélt, amelyre az egyháznak szüksége van.

P. Cantalamessa hozzátette: a Szentlélek elsősorban korunk két nagybetegének: a házasság és a család betegségeinek specialistája. A Szentlélek révén a család a béke hírnökévé válhat - állapítja meg XVI. Benedek pápa a béke világnapra írt üzenetében. Nagyon sok példát látunk az ún. "halott" házasságokra, amelyeket a Szentlélek működése új életre keltett. Ahová elér a Szentlélek, ott újjászületik az önátadás képessége, s vele együtt az együttélés öröme és szépsége a házastársak számára. Isten szeretetét árasztja szét szívünkben, amely megújítja a szeretet minden kifejeződését, különösen a házastársakét - mondta még harmadik adventi prédikációjában P. Raniero Cantalamessa, a Pápai Ház szónoka.