Emlékezés a 30 évvel ezelőtt elhunyt Giorgio La Pira olasz katolikus politikusra
December 6-án, csütörtökön délután Rómában az Olasz Katolikus Sajtó Uniójának székhelyén
bemutatták a „Giorgio La Pira – gondolataim” c. kötetet. A Firenzei Kiadó Társaság
gondozásában megjelent könyv a harminc évvel ezelőtt elhunyt katolikus politikus híres
mondásait, aforizmáit, gondolatait gyűjti egybe. Az ismertetőben olvashatjuk: a kiadvány
jó alkalom arra, hogy megismerjük a XX. század egyik nagy alakjának munkásságát, lelkiségét.
Giorgio La Pira, aki már életében kiérdemelte a „Firenze szent polgármestere” jelzőt,
az olasz alkotmány néhány cikkelyének szerzője. Többek között arról volt híres, hogy
a legreménytelenebbnek tűnő hidegháborús években párbeszédet kezdett a föld nagyjaival,
miközben lehajolt a legkisebbekhez, személyes segítséget nyújtva a munkanélkülieknek,
hajléktalanoknak.
A könyvbemutatón beszédet mondott Giulio Andreotti örökös
szenátor, akivel az Osservatore Romano december 6-i száma hosszú interjút közöl La
Pirához fűződő személyes élményeiről. A szenátor többek között felidézett egy érdekes
epizódot. A néhai II. Hasszán marokkói király azzal a kérdéssel fordult hozzá, hogy
mint muzulmán tehet-e tanúságot La Pira boldoggá avatási ügyében? Ugyanis rendkívüli
hatást tett rá a katolikus politikus távolbalátása, valamint egyszerű életmódja, amelyről
akkor is meggyőződhetett a marokkói uralkodó, amikor felkereste La Pirát lakhelyén,
a Szent Márk kolostor puritán cellájában.
Az Osservatore Romano november 4-i
száma a következő címmel közölt egész oldalas megemlékezést az életszentség hírében
1977. november 5-én elhunyt politikusról: „Elvitte a reményt oda, ahová nem jutott
el az igazságosság”. A Vatikán politikai-vallási napilapja interjút közölt az évforduló
alkalmából José Saraiva Martins bíborossal, aki a következőket nyilatkozta: „Giorgio
La Pira szentté avatási ügye, (amelynek egyházmegyei szakasza 1986-ban kezdődött meg
és amelyet két nappal II. János Pál pápa halála után, 2005. április 4-én zártak le)
gyorsan halad előre. Nem tudunk jóslásokba bocsátkozni az időpontot illetően, de olyan
ügyről van szó, amelyet mindenki a szívén visel. Jogos tehát annyi hívő várakozása,
hogy mielőbb elérkezzen La Pira boldoggá avatásának napja.”
A Szentté avatási
Kongregáció prefektusa azt is elmondta, hogy a dikasztériumban több mint 2.200 ügy
van folyamatban. Martins bíboros, még római szeminarista korában személyesen is találkozhatott
Firenze „szent polgármesterével”, aki nagy hatást gyakorolt rá. Mint a Szentté avatási
Kongregáció prefektusa, most egyre inkább elmélyült La Pira személyiségének tanulmányozásában.
A bíboros szerint a katolikus politikus a világi hívek életszentségének egyik legnagyobb
példája. A világnak és az egyháznak egyaránt nagy szüksége van olyan szentekre, mint
Giorgio La Pira, aki félelem nélkül vallotta meg mindenütt katolikus hitét.
Tevékenyen
kivette a részét a háború utáni olasz politikai életből. 1951 és 58 majd pedig 1961
és 65 között volt Firenze polgármestere. Következetesen az isteni törvényekhez mérte
a valóságot, ezért egyszer azt táviratozta az éppen soron levő miniszterelnöknek:
„Változtassátok meg a törvényt, mert az evangéliumot nem lehet megváltoztatni”.
November
5-én Saraiva Martins bíboros mutatta be a firenzei Szent Márk bazilikában az ünnepélyes
engesztelő szentmisét, La Pira halálának 30. évfordulója alkalmából. Ekkor került
sor Isten szolgája új sírhelyének megáldására is. La Pira földi maradványai idáig
Firenze külvárosi temetőjében nyugodtak. Most visszakerültek a toszkán város szívébe,
abba a templomba, ahol élénken él többek között Boldog Fra Angelico reneszánsz festő
emléke. A bazilikához tartozó kolostor egyik cellájában élt a firenzei polgármester,
aki egyben harmadrendi domonkos volt. „Giorgio La Pira a béke és a népek közötti egység
prófétája az életszentség egyik legszebb csillaga, amely Firenze gyönyörű városa és
egész Itália egén ragyog” – mondta Saraiva Martins bíboros. A tanúk, akiket a boldoggá
avatási ügy folyamán kihallgattak, egyöntetűen elismerték karizmáját: a keresztény
szabadságot testesítette meg, amely nem enged a dicsőségvágy, a siker, a személyes
érdek, a kompromisszum kísértésének.