Adventi alkony

Fenyvesi Félix Lajos Adventi alkony című verse Ulbrich András előadásában.

Még egy kevés hóillatú idő, és feledjük ezt
a hiábavaló esztendőt, a lomb-arany tájat,
lehullnak a holt levelek, az utolsó is,
végül a didergő madarak is elhallgatnak.
A JELRE várakozik minden, a némaság
gyolcsaiba takargatva nyugtalan szívüket...
Alkony-fényű fák egymás felé feszülnek,
tört ágaikkal a tétova szelet vallatják:
mikor jő, ó, mikor érkezik az a szent éj?
Add, Uram, gyönyörű advent jöjjön, angyalaid
szárnyörvénye segítse lapozni roppant könyved,
míg beírsz minket, bezörgetsz váratlanul és
a kenyérrel s borral terített asztalhoz ülsz.
Kőhajításnyira barlangistálló jászolában
- langy álmot lehelő barmok között -
megszületik egyetlen megváltónk: J é z u s.