Fenyvesi Félix Lajos
Adventi alkony című verse Ulbrich András előadásában.
Még egy kevés hóillatú
idő, és feledjük ezt a hiábavaló esztendőt, a lomb-arany tájat, lehullnak a
holt levelek, az utolsó is, végül a didergő madarak is elhallgatnak. A JELRE
várakozik minden, a némaság gyolcsaiba takargatva nyugtalan szívüket... Alkony-fényű
fák egymás felé feszülnek, tört ágaikkal a tétova szelet vallatják: mikor jő,
ó, mikor érkezik az a szent éj? Add, Uram, gyönyörű advent jöjjön, angyalaid szárnyörvénye
segítse lapozni roppant könyved, míg beírsz minket, bezörgetsz váratlanul és a
kenyérrel s borral terített asztalhoz ülsz. Kőhajításnyira barlangistálló jászolában -
langy álmot lehelő barmok között - megszületik egyetlen megváltónk: J é z u s.