Szombaton délután öt órakor XVI. Benedek pápa Advent első vasárnapjának vesperását vezette a Szent Péter bazilikában

Homíliájában arra mutatott rá, hogy az új liturgikus év kezdete a remény időszaka. Minden évben a léleknek ez az alapvető magatartása felébred a keresztények szívében, akik, miközben az Üdvözítő Krisztus születésének megünneplésére készülnek, megújítják várakozásukat dicsőséges újra eljövetelére, amely az idők végén következik be. Advent első része pontosan a parúziára, az Úr utolsó eljövetelére utal. A mostani vesperás liturgiája a reményre szólít fel, a történelem látóhatárán megjelöli az Üdvözítő világosságát. Ez a fény már megnyilvánult az idők teljességében, tehát reménységünk nem alaptalan. Olyan eseményen nyugszik, amely a történelembe illeszkedik, és ugyanakkor túlmutat azon: ez az esemény a názáreti Jézus. János evangelista Jézusra a „világosság” szót alkalmazza. Ez a cím Istent illeti meg. A Hiszekegyben azt valljuk meg, hogy Jézus Krisztus Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól.

A Pápa utalt rá, hogy második enciklikáját, amelyet pénteken tett közzé, a reménynek kívánta szentelni. A Szentatya most gondolatban örömmel ajánlja körlevelét az egész egyháznak Advent első vasárnapjának előestéjén, hogy Szent Karácsonyra készülve az egyházi közösségek és a hívek egyénileg, elolvashassák és elmélkedjenek róla. Fedezzék fel a keresztény remény szépségét és mélységét. Ez ugyanis elválaszthatatlanul kapcsolódik Isten arcának megismeréséhez. Ezt az arcot Jézus, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki nekünk megtestesülésével, földi életével, működésével, majd főleg halálával és feltámadásával. Az igazi és biztos remény a Szeretet Istenbe vetett hiten alapul. Advent tehát kedvező időszak arra, hogy ismét felfedezzük a reményt, amely nem csalóka, hanem biztos és megbízható, mert Krisztusban, az emberré lett Istenben gyökerezik.

Már a kezdetektől fogva, mint ahogy ez az Újszövetségből és különösen az Apostolok leveleiből kitűnik, új reménység különböztette meg a keresztényeket a pogány vallások követőitől. Szent Pál arra emlékeztet, hogy az efezusiak, mielőtt felvették volna a kereszténységet, remény híján és Isten nélkül éltek a világban. Ezek a szavak ma is időszerűek napjaink pogánysága számára. Idézhetjük korunk nihilizmusával szemben, amely kikezdi az emberek szívében a reménységet. Arra indítja őket, hogy azt gondolják: bennük és rajtuk kívül nincs semmi sem a születés előtt, sem a halál után. Isten híján megfogyatkozunk a reményben is. Veszélyben forog a földi lét és a túlvilág közötti kapcsolat. A túlvilág Isten valósága, az élet teljessége, amely felé minden ember tart. Isten az embernek erre a várakozására Krisztusban válaszolt a remény ajándékával – mondta homíliájában a Szentatya.

Az ember az egyetlen szabad teremtmény, aki igent vagy nemet mondhat az örökkévalóságra, vagyis Istenre. Az ember kiolthatja magában a reményt, ha életéből kiküszöböli Istent. Isten ismeri az embert és tudja, hogy aki visszautasítja őt, az nem ismerte meg az ő igazi arcát. Ezért az Úr ismét megadja a lehetőséget az emberiségnek, hogy mindnyájan eljussanak ismeretére. Ez is hozzátartozik a most kezdődő, új liturgikus év értelméhez. Ajándék Isten részéről, aki ismét ki akarja nyilatkoztatni magát Krisztus misztériumában, Szava és a szentségek által. Az egyház révén szól az emberiséghez, hogy üdvözítse korunk minden emberét. Az emberiség számára, amelynek nincs már ideje Istenre, Ő újabb időt és teret kínál fel, hogy ismét megtalálja a remény értelmét.

A keresztény értelem isteni eredetű, Isten a forrása, támasza és vége. Minden ember arra kapott meghívást, hogy reménykedjen, válaszolva Istennek az emberre vonatkozó elvárására. Mi viszi előbbre a világot, ha nem az a bizalom, amelyet Isten az emberbe helyezett? – tette fel a kérdést a Pápa. Az ember szívébe kitörölhetetlenül bele van vésve a remény, mert Isten, a mi Atyánk, maga az élet, mi pedig az örök és boldog életre születtünk.

Minden megszületett gyermek Isten emberbe helyezett bizalmának a jele és megerősíti azt a reményt, amelyet az ember táplál az örök Istenre nyíló jövőt illetően. Az embernek erre a reményére válaszolva Isten kicsiny emberi lényként született a világra. Hagyjuk, hogy vezessen bennünket Mária, aki szívében és méhében hordozta a megtestesült Igét. Újítsa meg az egész egyházban Advent lelkiségét, hogy az egész emberiség elinduljon Betlehem felé, ahová eljött és ahová ismét eljön, hogy meglátogasson bennünket a magasságból a Fölkelő Nap, Istenünk, Krisztus.