Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) az iskolai hitoktatásról

November 30-án ért véget Rómában az a szimpózium, amely az európai állami iskolákban folyó hitoktatás kérdésével foglalkozott. Az értekezlet annak a felmérésnek az eredményét dolgozta fel, amelyet a CCEE indított el 2005-ben és amelyet az Olasz Püspökkari Konferencia (CEI) katolikus oktatási szolgálata támogatott. 35 európai országból 29 ország küldte el helyzetjelentését.

Az ezzel foglalkozó értekezletről Aldo Giordano prelátus, a CCEE főtitkára tájékoztatta a SIR olasz katolikus hírügynökséget. Elmondása szerint az európai iskolai hitoktatásról végzett felmérés rendkívül változatos képet tár elénk az egyes országok vallási megoszlása szerint. Európában az iskolai vallásoktatással kapcsolatban három alapkérdés merül fel: a jelenlegi kedvezőtlen kulturális légkör, de ugyanakkor megújult érdeklődés a vallási tényező iránt, a vallásoktatás tudományként történő meghatározása, és végül szerepe és megvalósításának módozatai a pluralista és többvallású társadalomban.

A felmérésből kiderül, hogy az iskolai hitoktatás az egyes országokban lehet kötelező, választható és fakultatív. Íme néhány példa: Ausztriában, Cipruson és Németországban kötelező, felmentési lehetőséggel. Belgiumban, Lettországban, Litvániában és Lengyelországban kötelező jelleggel választható több tantárgy közül, míg Olaszországban, Írországban és Magyarországon fakultatív tantárgy. A vallásoktatás továbbra is fontos tényező és igényt tartanak rá a legtöbb országban, ám növekvőben van olyan kulturális légkör, amely gyanakodással tekint a hitoktatásra, és a vallást a magánszférába akarja szorítani. Ezzel szemben a vallásoktatás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy nép megértse saját identitását, kultúráját és tetteinek indítékait – mondta a SÍR hírügynökségnek az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának főtitkára. A hitoktatás a többi iskolai tantárgyhoz hasonlóan tudomány: nem a hitre vezetés útja tehát, vagy katekézis, hanem olyan diszciplína, amely tanulmányozza a vallási eseményt. Ennél fogva megfelelő felkészültséggel rendelkező oktatókra van szükség, akik ugyanakkor személyesen is megtapasztalták a hitélményt. Helyes tehát, hogy az egyház döntsön alkalmasságuk felől, és az egyháztól kapjanak megbíztatás erre a feladatra – szögezte le Aldo Giordano prelátus. Ausztria, Belgium, Ciprus, Dánia, Észtország, Finnország, Németország, Nagy Britannia, Görögország, Olaszország és Svédország – ezek azok az országok, amelyek elismerik a hitoktatók állami státuszát.

Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a mai multikulturális és vallású társadalomban felekezeti vagy pedig semleges, csupán etikai jellegű oktatásra van-e szükség – Aldo Giordano prelátus a következőket mondta: „Mi meg vagyunk győződve arról, hogy a legjobb út a felekezeti vallásoktatás, vagyis az, amely megfelel minden egyes országban a nagytöbbség felekezetének. Leginkább ugyanis a többség vallása alakította ki annak az illető ország kultúráját és önazonosságtudatát.