A bíborosok péntek délutáni felszólalásai és a Szentatya záró beszéde

Pénteken délután öt órakor a vesperás elimádkozásával folytatódott a Szentatya és a bíborosok találkozója a Vatikánban.
Ezután tizenhat kardinális felszólalása következett. A megbeszélés délelőtti témáját, vagyis az ökumenizmus kérdését délután is érintették a bíborosok. Így szóltak a különböző keresztény felekezetek összefogásáról a család védelméért a társadalomban és a jogban; a lelki ökumenizmus, továbbá a más felekezetek híveivel és vezetőivel való személyes kapcsolatok jelentőségéről - tudjuk meg a szentszéki sajtóközleményből.

Hozzászólások hangzottak el a zsidókkal és az iszlámmal való kapcsolatokról is. Bátorító jelnek nevezték a bíborosok azt a levelet, amelyet 138 muzulmán személyiség küldött a Pápának, valamint azt, hogy a szaúdi király látogatást tett a Szentatyánál.

Beszéltek még a keresztény hit nehézségeiről a szekularizált világban, az új evangelizálás kötelességéről és fontosságáról, amely képes válaszolni a posztmodern ember mély és állandó boldogság és szabadság utáni vágyára. A latin-amerikai földrészen megújult missziós lendület tapasztalható, amelyet a nemrégiben megtartott aparecidai közgyűlés is táplál.

Egyes bíborosok a megszentelt élet helyzetéről, valamint a szemináriumi képzésről tartottak előadást. Emlékeztettek a Szentatya fontos levelére, amelyet a kínai katolikus egyházhoz intézett, s amelyet kedvezően fogadtak a kínai püspökök és a hívek. Ismét leszögezték az egyház sürgető elkötelezettségét a békéért, a szegénység elleni küzdelemért, a fegyveres, azon belül is a nukleáris leszerelésért.

Tájékoztató jelleggel hangzottak el felszólalások a soron következő nemzetközi eucharisztikus kongresszusról, a Szent Pál-évről, továbbá a katolikus sajtó terjesztéséről, különös tekintettel az Osservatore Romano vatikáni napilapra.

Walter Kasper bíboros röviden válaszolt a hozzászólásokra, majd a Szentatya vette magához a szót.
Záró beszédében köszönetet mondott a bíborosok részvételéért és felszólalásaiért, majd bejelentette új enciklikája megjelenését. A „Spe Salvi”k. körlevelét a reménységnek szentelte, hogy így válaszoljon korunk embereinek legmélyebb várakozásaira.