Nemzetközi konferencia Rómában a Populorum Progressio enciklika 40. évfordulója alkalmából

Új világrendet kell kialakítani, amely felszámolja a szegénység botrányát, milliók életét menti meg és elősegíti minden ember fejlődését. Az igazságosság és a béke érdekében tevékenykedő egyházi szervezetek képviselői ezeket a gondolatokat hangsúlyozták a Populorum Progressio k. enciklika megjelenésének 40. évfordulójára rendezett értekezleten Rómában. A november 22-én és 23-án tartott világkongresszuson Tarcisio Bertone bíboros államtitkár tolmácsolta XVI. Benedek pápa támogatását a résztvevőknek.

A kétnapos tanácskozáson az egyház társadalmi tanításának tükrében megvitatták azt, hogy VI. Pál történelmi enciklikája után milyen új helyzet és milyen kihívások jelentek meg a világban. Az öt kontinens 80 országából érkezett több mint 300 résztvevő előtt a vatikáni államtitkár aláhúzta a Populorum Progressio időszerűségét. A 40 évvel ezelőtti dokumentum ugyanis elítélte a gazdag és az éhező népek közötti botrányos egyenlőtlenséget, valamint meghatározta azokat az irányvonalakat, amelyeket követni kell, hogy eljussunk minden ember fejlődéséhez. Hiszen ez a béke nélkülözhetetlen feltétele és „új neve”.

Renato Martino bíboros, a Iustitia et Pax Pápai Tanács elnöke hangsúlyozta: mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy megtegyük, amit VI. Pál pápa kért enciklikájában a kultúra és a szolidaritás gyakorlata terén.

Az indiai Telesphore Toppo bíboros, Ranchi érseke emlékeztetett arra, hogy jelenleg a világ lakosságának 17%-a használja fel az erőforrások 80%-át. 5 milliárd embernek csak 20% marad.. Ha a tervek szerint 1997-ben eltörölték volna a világ legszegényebb 20 országának adósságállományát, 2000-ig 21 millió gyermek életét lehetett volna megmenteni, azaz naponta 19.000 gyermekéletet. Toppo bíboros elítélte továbbá a neoliberalizmust az emberről alkotott pusztán gazdasági felfogásával, kizárólagos profit szempontjaival és piaci törvényeivel. Szembeállította ezzel az egyház társadalmi tanítása által hirdette szolidaritás globalizációját.

Az előadók megfogalmazták, hogy az emberi fejlődés kihívásaira olyan globális kormányzás adhat választ, amely jobban tudja kezelni a világszinten pozitívan és negatívan ható tényezők kölcsönös függését. Ez nemcsak a kormányok, a nemzetközi intézmények, de a magánvállalkozások és a nem-kormányzati szervezetek feladata is. Hálózatrendszert kell kialakítani, amely megkönnyíti a koordinációt a konfliktusok, gazdasági válságok és más problémák megoldásában.

Az igazságosság és a béke érdekében tevékenykedő egyházi szervezetek képviselői a világkongresszuson áttekintették még az emberi identitásválság kérdését, a katolikus nevelési intézmények helyzetét a pluralizmus kihívásai és a vallási konfliktusok tükrében. Végül alaposan elemezték a fejlődés témáját és megvitatták az egyház lelkipásztori elkötelezettségét az átfogó és szolidáris fejlődés terén.