Mócsy Imre jezsuita atya születésének 100. évfordulójára emlékezik a jezsuita rend

A jezsuita rend és a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat ezen a héten szombaton a kommunista diktatúra egyik áldozatára, Mócsy Imre jezsuita atyára emlékezik születésének 100. évfordulója alkalmából. Jezsuita rendtársain kívül elsősorban azok a papok és hívek emlékeznek a kiváló szentírástudósra és lelkigyakorlatadóra, akik az elnyomás évei alatt legtöbbször rejtetten, távoli plébániák zárt ajtói mögött hallgathatták tanítását, vehettek részt lelkigyakorlatain. Püspökök, papok és hívek nőttek fel az ő lelkiségén, és vallják őt a mai napig keresztény életüket meghatározó lelkiatyának.
Mócsy Imre 1907. november 24-én született Kalocsán. Érettségi után 1925-ben belép a Jézus Társaságába. A próbaidők és a bölcseleti tanulmányok után az innsbrucki egyetemen tanul és doktorál teológiábó1.
      1938-tól a szegedi főiskolán tanár, közben a római Gergely Egyetemen bölcseleti doktorátust, a Pápai Bibliai Intézetben pedig tudományos fokozatot szerez.
      1944 februárjában a római Gergely Egyetem meghívja a teológiai fakultásának Újszövetségi Tanszékére, amelyet 1947-ig tölt be. Közben 1946-ban megvédi doktori disszertációját a római Pápai Bibliai Intézetben.
      Provinciálisa többszöri kérésére római elöljárói hazaengedik, hogy a Szegeden tanuló kispapoknak és jezsuita növendékeknek szentírástanára legyen.
      1948-ban egyházi ügyben Rómába küldik, hazajövetelekor az állami hatóságok letartóztatják: a kistarcsai internáló táborba kerül. Kilenc és fél évre ítélik el. 1954 decemberében feltételesen szabadlábra helyezik.
      Ezután különféle állami intézményekben dolgozik fizikai mukásként, amíg 1965. januárjában újra elítélik négy évre „összeesküvésben va1ó részvétel” címén - hamis vádak alapján.
      Szabadulása után a Magyar Államvasutak Osztószertárában dolgozik és innen nyugdíjazzák 1970-ben. Az ezt követő években főként lelkipásztori munkát végez, amíg egyre jobban elhatalmasodó betegsége ezt engedi. Élete utolsó évét nagyobbrészt kórházban tölti. 1980. június 12-én este halt meg.
      Hogy milyen volt ő? Barátai, ismerősei életük legszebb történeteit mesélik róla. A következőt egy külföldön dolgozó magyar jezsuita atya mesélte, aki a kommunizmus enyhülő éveiben hazalátogathatott Magyarországra.
     A családlátogatások után felkereste azokat a jezsuitákat, akik szétszóratásban éltek itthon, így Mócsy atyát is, aki nagy meglepetésére 30 év alatt mit sem változott. Csillogott a szeme, mint fiatal korában, csak sötét haját festette szürkére az idő.  Mócsy atya megörült a látogatásnak, és lelkesen mesélte, hogy milyen papi és apostoli munkákat végez hivatalos munkahelye mellett.
Szentíráskommentárokat, lelkigyakorlatos bevezetéseket írt, de szomorúan jegyezte meg, hogy semmit nem engedtek publikálni belőle. Beszélgetés közben elővett egy kötetet, amely János evangéliumának kommentárját tartalmazta és kérte a látogató atyát, hogy az egyik oldalt olvassa fel neki, arra hivatkozva, hogy  neki már rossz a szeme és nem tud jól olvasni. Az a rész János evangéliumának 6. fejezetéről szólt, a kenyérszaporítás csodájáról. Egy fiú szerepelt itt, akinek volt 2 hala és 5 kenyere. Ebből lett a megszaporított kenyér, Jézus csodája ötezer embernek.
A Szentírás maga nem sokat foglalkozik a fiú személyével, Mócsy atyának viszont megtetszett ez a gyerek és kommentárja rá irányult. Vajon miért hozott ez a fiú 5 kenyeret és 2 halat? – teszi fel a kérdést.  Ez ötezer embernek kevés, egynek pedig sok. Talán arra gondolhatott, hogy üzletelni fog, hogy ebben az éhes tömegben jó pénzért eladja a hozottakat. Gyerekesen mindenféle nagy álmokat és terveket szövögethetett magában. És egyszer csak szólnak neki, hogy Jézus kéri, hogy adja oda azokat neki. Arról itt szó sincs, hogy Jézus valamit is fizetne.
A fiú - álmait feladva - szó nélkül nyújtja át a kenyeret és a halat.  Még csak arra sem gondol, hogy mi marad neki, ha mindet odaadja. És ebből a nagylelkűségből lesz Jézus gyönyörű csodája. Ha a fiú nem adja oda neki, akkor talán valami kevéske pénzt tudott volna keresni, amit hamar elkölt. De azáltal, hogy odaadta,  Jézus nem csak jóllakatja  a tömeget, hanem ez az esemény szimbóluma lesz a világ végéig tartó eucharisztiának.
     Mikor az atya befejezte a felolvasást, és lelkendezett a kommentár lelki értelméért, észrevette, hogy Mócsy atya szeméből könnyek csordulnak. Rájött, hogy a szemüvegről szóló kis füllentés csak arra szolgált, hogy ne neki kelljen ezt a számára oly szívbemarkoló szöveget felolvasnia.
     A látogató atya és mindenki, aki Mócsy atyát ismerte és szerette, úgy véli, hogy a kisfiú személyében Mócsy atya saját életét értelmezte. Mert ha ő ott maradt volna Rómában, akkor egész életében neves professzor maradhatott volna, híres szentíráskommentárokat írhatott volna, amelyek most minden teológiai fakultás könyvtárában ott lennének, de azáltal, hogy hazatért s vállalta Krisztus keresztjét, mindez a lehetőség szertefoszlott. De élete így sokkal nagyobb táplálék volt mindazok számára, akik az elnyomatás éveiben tőle hallhatták az evangéliumok magyarázatát, Krisztus hiteles szavait.
A róla szóló megemlékezés, amelyre több száz embert várnak a szervezők, a jezsuiták budapesti, Horánszky utcai Párbeszéd Házában kerül megrendezésre november 24-én. A részletes program a www. jezsuita.hu internetes oldalon olvasható.