Antonio Rosmini olasz filozófust és teológust november 18-án boldoggá avatják Novarában

November 18-án az észak-olaszországi Novarában, a város sportcsarnokában José Saraiva Martins bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa, a Szentatya nevében a boldogok sorába iktatja Antonio Rosmini olasz papot. Az egyik legnagyobb itáliai gondolkodónak tartott Rosmini 1797 és 1855 között élt. Umberto Muratore atya, Rosmini életművének szakavatott ismerője, a rosminiánusok jelenlegi olasz provinciálisa rádiónknak adott interjújában a következőket mondta:

A nemesi származású Antonio Rosmini egy személyben pap, rendalapító, szent, és a XIX. század legnagyobb olasz, de talán mondhatnánk azt is, hogy európai gondolkodója. Tehát egy olyan Boldog, aki magába foglal mindent, ami a legnemesebb egy emberi életben.

Roveretoban született gazdag patrícius családban. Mint elsőszülött fiú, a család összes vagyonát örökölte volna. Ám hamarosan felismerte, hogy az egyedüli valódi bölcsesség Istenben van, így elhatározta, hogy életét Isten dicsősége és az emberek java szolgálatába állítja. Előbb pap, majd szerzetes, végül egy szerzetes kongregáció vezetője lett, amely lelkiségében egységes, de amelynek férfi ága a „Szeretet Intézménye”, női ága pedig „az isteni Gondviselés nővérei” nevet viseli. Ma rosminiánusoknak nevezzük őket.

Egy római látogatása alkalmával VIII. Piusz pápa személyes és abban a korban sajátos feladatot bízott rá, vagyis az „értelmes szeretet küldetését”. Arra bátorította, hogy folytasson tanulmányokat és írásaiban vezesse el az embereket a valláshoz az értelem által. Antonio Rosmini atya, bár tovább folytatta szerteágazó karitatív tevékenységét, a pápa kérését Isten akaratának tekintette, és engedelmesen megvalósította. Elmélyült párbeszédet kezdett a korabeli kultúra különböző területeivel, hogy bebizonyítsa: ha az értelem eltávolodik a hittől, fokozatosan életerejét veszíti, és végül kialszik, vagy eljut az öngyilkosságba torkolló őrület határáig. Az a tény, hogy a szeretetszolgálatnak ezt a nemes küldetését hatékonyan elvégezte, ma bizonyára hősies fokon gyakorolt erényeinek legragyogóbb tanúbizonysága - mondta rádiónknak adott interjújában P. Muratore, az olasz rosminiánusok provinciálisa.

Kortársai részben megértették, részben szembeszegültek vele. A meg nem értések ellenére P. Rosmini folytatta tevékenységét, több mint 100 művet alkotott a tudás minden területén, az isteni Gondviselésnek ajánlva fáradozása minden gyümölcsét.

Életének nagy részét Piemont tartományban élte le. Találkozott pápákkal, királyokkal, császárokkal, rendalapítókkal, miniszterekkel, híres tudósokkal, csakúgy, mint egyszerű emberekkel. Barátai közül a legismertebbek Alessandro Manzoni író és Bosco Szent János. Mintegy 20 ezer levél maradt fent ránk Rosmini atyától.

1855. július elsején hunyt el, sírja Stresában van. 58 éves volt. Halála után ellenfelei kieszközölték, hogy művei negyven tételét indexre tegyék. Az ítélet alól 2001-ben mentette fel a Hittani Kongregáció. A rehabilitációt tartalmazó Közleményt a vatikáni dikasztérium akkori prefektusa, Joseph Ratzinger bíboros és titkára, Tarcisio Bertone érsek írta alá.

Arra a kérdésre, hogy miért volt ilyen hosszú időre szükség ahhoz, hogy Antonio Rosmini atyát a boldogok között tisztelhessük, Umberto Muratore atya a következőket válaszolta:

Érthető az idő hosszúsága, ha Rosmini ránk hagyott életművének gazdagságára gondolunk. A tudás széles területeit foglalja magába. Célja az volt, hogy a régiből és az újból egyaránt felhalmozza a szeretetet az értelem számára. Írásainak minden oldalát figyelemmel kellett áttanulmányozni, megbizonyosodva afelől, hogy tiszta forrásokról van szó, mielőtt a lélek és az életszentség mesterei közé helyezte volna őt az egyház. Ma Rosmini széleskörű elismerésnek örvend, nincsenek vádlói, az idők megértek arra, hogy tanúságtétele és gondolatai az egész emberiség számára kinccsé váljanak.

Boldoggá avatása két üzenetet is tartalmaz. Az első azt tanítja, hogy az egyház megjutalmazza gyermekei hűségét, igazságot szolgáltat azoknak, akik bizalommal ráhagyatkoztak, szerették és szenvedtek javáért. A másik üzenet pedig az, hogy Rosmini boldoggá avatása új hajnal előjele. Ma az emberek, főleg nyugaton, nem annyira az anyagi szegénységtől, mint inkább az etikai és vallási szegénységtől szenvednek. Értelmük és akaratuk eltévelyedett, nélkülözik azokat a javakat, amelyek megvilágítják az értelmet és felmelegítik a szíveket. Rosmini gazdag örökséget hagyott ránk ezekből a javakból, és most az egyház ezeket felmutatja, hogy bőséges és tiszta forrás felé irányítsa korunk embereit.