„A Bibliát olvassuk mind egyénileg, mind az egyházi közösségben” – mondta a Pápa Szent
Jeromosról szóló katekézisében a szerda délelőtti általános kihallgatáson
XVI. Benedek pápa folytatta az ókeresztény egyházatyákról szóló katekézisét. Ez alkalommal
Szent Jeromosra irányította a Szent Péter teret megtöltő mintegy 40 ezer hívő figyelmét.
Szent Jeromos a dalmáciai Stridonban született 347-ben keresztény családban.
Tanulmányait Rómában végezte, közben belekóstolt a nagyvilági életbe is. Erősebb volt
azonban a keresztény vallás iránti érdeklődése. 366-ban vette fel a keresztség szentségét,
majd megkezdte hosszú vándoréletét. Remeteként élt a Közel-Keleten, a khalkiszi sivatagban,
ahol elmélyítette görög nyelvtudását, és belekezdett a héber nyelv tanulásába. Az
elmélkedés, a magány, az Isten Szavával való kapcsolat tovább érlelte keresztény hitét,
egyre inkább érzékelte a pogány gondolkodásmód és a keresztény élet közötti különbséget,
amelyről ránk maradt „látomásában” számolt be.
382-ben Rómában telepedett
le. Itt Damasus pápa először az evangéliumok latin fordításának javításával, majd
a Biblia egészének szövegrevíziójával bízta meg. Ez a munka húsz esztendőt vett igénybe,
és Vulgata néven vált ismertté. A római arisztokrácia egyes tagjai, főleg nemesi származású
nők, közöttük egy Paula nevű, lelki vezetőjüknek választották Jeromost. Damasus pápa
halála után elhagyta Rómát és 385-ben zarándokutat tett a Szentföldre, majd Egyiptomba.
386-ban jutott el Betlehembe, ahol Paula vagyonából egy férfi és egy női kolostort,
valamint egy zarándokházat hozott létre. Szent Jeromos Betlehemben élte le élete utolsó
éveit, amelyek során tovább folytatta buzgó tevékenységét: magyarázta Isten Szavát,
megvédte a hitet, erőteljesen ellenállt a különféle eretnek irányzatoknak. A szerzeteseket
a tökéletességre buzdította, klasszikus és keresztény kultúrát tanított a fiataloknak,
lelkipásztora volt a szentföldi zarándokoknak. 419 vagy 420. szeptember 30-án hunyt
el betlehemi szerzetesi cellájában, közel a Születés barlanghoz.
Irodalmi
képzettsége és nagy műveltsége tette lehetővé Jeromos számára, hogy számos bibliai
szöveget felülvizsgáljon és lefordítson. Munkássága rendkívül értékes mind a latin
egyház, mind a nyugati kultúra számára – mondta katekézisében a Szentatya. A görög
és a héber eredeti szövegek alapján, és összehasonlítva azokat az előző latin fordításokkal,
Jeromos elvégezte a négy evangélium majd a Zsoltároskönyvét és az Ószövetség nagy
részének revízióját. Energikusan küzdött az eretnekek ellen, akik megkérdőjelezték
az egyház hagyományát és hitét. Rámutatott a keresztény irodalom jelentőségére és
érvényességére, hangsúlyozva, hogy olyan színvonalra jutott el, amely kiállja az összehasonlítást
a klasszikus kultúrával.
„Ha nem veszünk tudomást a Szentírásról, magát Krisztust
hagyjuk figyelmen kívül” – mondta katekézisében a Pápa. Fontos, hogy minden keresztény
személyes kapcsolatban és párbeszédben éljen Isten Szavával. Ez a párbeszéd legyen
egyrészt valóban személyes, mivel Isten a Szentíráson keresztül minden egyes emberhez
szól. Másrészt arra van szükség, hogy a Szentírás olvasása révén építsük az egyházi
közösséget, kerülve az individualizmus kísértését. Isten Szava meghallgatásának kiváltságos
helye a liturgia – mutatott rá a Pápa. Ne feledjük, hogy Isten Szava túlmutat minden
koron. Az emberi vélemények felbukkannak és letűnnek, ami ma modern, az holnapra már
elavulttá válik. Isten Szava azonban az örök élet Szava, amely magában hordozza az
örökkévalóságot, vagyis mindig érvényes. Ha tehát befogadjuk magunkba Isten Szavát,
akkor az örök életet hordozzuk magunkban – mondta szerda délelőtti katekézisében a
Pápa.