Az Úrangyala elimádkozásakor a Pápa felhívást intézett Törökország és az iraki Kurdisztán közötti feszültségek békés rendezéséért

XVI. Benedek pápa vasárnap délben ötvenezer hívővel együtt imádkozta el az Úrangyala-imádságot. A Szentatya dolgozószobája ablakából felhívással fordult a Szent Péter-teret megtöltő zarándokokhoz és a világ közvéleményéhez az iraki-török konfliktus békés megoldásáért. Emlékeztetett továbbá Borromei Szent Károly alakjára, akinek vasárnap tartottuk liturgikus ünnepnapját. Az evangéliumi szakaszból kiindulva pedig a Szentatya Jézus és Zakeus találkozásáról szólt, megállapítva, hogy a szeretet az az erő, ami megújítja a világot.

XVI. Benedek aggodalmát fejezte ki a Törökország és az iraki Kurdisztán közötti határkonfliktus miatt. "Nem feledhetem el, hogy abban a térségben számos nép talált menedéket a bizonytalanság és a terrorizmus elől, amely az utóbbi években megnehezítette az életet Irakban" - mondta a Pápa, majd így folytatta: "Éppen ezeknek a népességeknek a javát szem előtt tartva, akik között sok keresztény is van, erősen bízom benne, hogy mindegyik fél a békés megoldás elősegítésén fáradozik majd".

A Szentatya továbbá annak a reményének adott hangot, hogy az elvándorló népek és a helyi lakosság közötti kapcsolatokat a magasrendű civilizációs morál szelleme határozza meg, amely minden nép és ország lelki és kulturális értékeinek gyümölcse.

A Mária-ima előtt a Pápa a vasárnapi evangéliumi szakaszról elmélkedett, vagyis Jézus és Zakeus találkozásáról: Ennek az előre nem látható találkozásnak a kegyelme olyan nagy volt, hogy teljesen megváltoztatta Zakeust, a vámosok vezetőjét. Így vallott Jézusnak: "Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam valamivel, négyannyit adok helyette" (Lk 19,8). Az Evangélium itt újból azt mondja számunkra, hogy a világot annak a szeretetnek az ereje újítja meg, amely Isten szívéből indul ki és az emberi szíven keresztül dolgozik - állapította meg a Pápa, majd emlékeztetett Borromei Szent Károly, milánói érsek tanúságtételére.

A XVI. század kiemelkedő alakja lelkipásztorként példát adott a szeretet, a tanítás, az apostoli buzgalom és főként az imádság terén. A lelkeket térdepelve lehet megnyerni - vallotta. Borromei Szent Károly átültette a gyakorlatba a trienti zsinat tanítását, és teljesen az ambroziánus egyháznak szentelte magát: szemináriumokat alapított, kórházakat épített, megvédte az egyház érdekeit a hatalmasok ellenében, valamint megalapította a világi papok (Borromei Szent Károly Oblátusai) kongregációját. Mottójuk a "humilitas", az alázat volt. Ez vezette az Úr Jézust arra, hogy lemondjon saját magáról és mindenki szolgájává legyen.

Az Úrangyala elimádkozása után a Szentatya a lengyel zarándokokhoz intézett köszöntésében az egyház két nagy alakjára emlékeztetett: Borromei Szent Károlyra és II. János Pálra, aki nagy tisztelettel viselte nevét (Karol). "Mondjunk köszönetet Istennek e nagy emberek életéért és munkásságáért, akik időben távol, de a Szentlélekben közel voltak egymáshoz " - buzdított végül XVI. Benedek.