2007-11-01 16:42:51

„A Sixtus-kápolna felfedi titkait” – bemutatták P. Heinrich Pfeiffer jezsuita kötetét


A 352 oldalas, 185 színes és fekete-fehér illusztrációval gazdagon díszített könyv a Vatikáni Múzeumok, a Vatikáni Könyvkiadó és a Jaca Book közös gondozásában jelent meg. A kötetet, amelyet már a Frankfurti Könyvvásáron bemutattak, az olasz kiadással egyidejűleg megjelentették németül, franciául, angolul és spanyolul is. Ezt követi majd a lengyel nyelvű változat, illetve a tervek között szerepel az orosz, litván és görög fordítás is. A vatikáni bemutatóra, a nemzetközi sajtó nagy érdeklődésétől követve, október 30-án, kedden délután került sor, a Sixtus kápolna közvetlen közelében, a szerző jelenlétében.

A világ egyetlen helye sem büszkélkedhet ilyen kis területen ennyire gazdag és ilyen rendkívül magas színvonalú művészi kincsekkel, mint a Vatikáni Városállam. Ezeknek az egyedülálló műalkotásoknak az ismertetésére született a Monumenta Vaticana Selecta c. sorozat, amelynek első kötete a Sixtus kápolna freskóinak új, kritikai bemutatása. A pápai kápolna nem véletlenül vált Péter utóda megválasztásának helyszínévé. A falait díszítő festmények ugyanis nem pusztán műalkotások, hanem a keresztény teológia képszerű ábrázolása – mutat rá könyvében P. Heinrich Pfeiffer. Jelképek gyűjteményéről van szó, amely a Biblia tanítását és az egyház hithirdetését jeleníti meg a különböző korok pápáinak ízlésvilága szerint.

Giovanni Lajolo érsek, Vatikán Városállamának és Kormányzóságának elnöke, a közelgő bíborosi kinevezések egyik várományosa, a kötetet bemutató beszédében többek között a következőket mondta:
„Pfeiffer atya műve arra tanít bennünket, hogy újból és újból szemléljük a már sokszor látott festményeket, hogy jobban elmélyítsük valódi jelentésüket”. A formai, esztétikai szempontokon túl, fedezzük fel a lényeget, amit a művész festményével ki akart fejezni. A reneszánsz nagy festői rendkívül nagy figyelemmel olvasták a Bibliát és tanulmányozták a teológiát – mondta a kijelölt bíboros, Giovanni Lajolo érsek.

A mű előszavában Pfeiffer atya felidézi, hogy már az 50-es évek végétől tanulmányozta Michelangelo freskóit. Az idő múlásával egyre inkább kikristályosodott következő meggyőződése: egyrészt a művészek nem saját maguk választották ki az ábrázolt témákat, hanem nehéz munkájukban pápai teológusok irányították őket. Másrészt a freskók minden legapróbb részlete határozott tartalmat hordoz, amelynek eredete az akkori teológusok rendelkezésére álló könyvtárban lelhető fel. A különböző korokban készült freskók között fennálló rendkívüli egység és összhang arra utal, hogy a kápolna összes falfestménye egyetlen ikonográfiai program eredménye, amelynek alapvető vonásait IV. Sixtus teológusai dolgozták ki.

A hosszasan ünnepelt szerző, P. Pfeiffer, a bemutató végén a következő tanáccsal fordult korunk művészeihez, építészeihez:
„Mindazok a bibliai, patrisztikai és teológiai fogalmak, amelyek megalkották a kereszténység nyelvezetét, a francia forradalom óta mintegy kihalóban vannak. Ismét fel kell fedeznünk őket, hogy jelen lehessünk a kultúra terén. Ma nagyon sok olyan templomot építenek, amelyek nem tartalmazzák azt az alapvető üzenetet, hogy az egyház Krisztus jegyese, hogy mi, a hívek vagyunk az élő kövek, amelyekből összeáll az épület.”








All the contents on this site are copyrighted ©.