A spanyol főpásztorok ezzel a Máté evangéliumából vett idézettel emlékeznek a vértanúkra
a boldoggá avatás emblémáján, amely minden erre vonatkozó dokumentumot díszít. Középpontjában
a kereszt, a „legnagyobb szeretet” jele áll, amellyel a vértanúk életük utolsó pillanatában
sorsukat örökre Jézus Krisztussal egyesítették. A vértanúk – ahogy erre a spanyol
főpásztorok közgyűlésének üzenete emlékeztet a Jelenések Könyvéből vett idézettel:
Győztek „a Bárány vérével és tanúságának szavával, mert nem kímélték életüket mindhalálig.”
A Krisztusért kiontott vért jelképezi az emblémán látható kereszt vörös színe.
A
kereszt egyik oldalán három stilizált pálmalevél látható, amely az első keresztény
vértanúk jelképe és a végső győzelem kifejezése. A narancssárga pálmalevelek egyben
felidézik a Szentlélek lángnyelveit, abban a formában, amelyben Pünkösd napján megjelent
az Apostolok feje felett, az Úr ígérete szerint. Isten emberek iránti örök és soha
ki nem alvó szeretetét jelképezi, a fényt, amely világossággal árasztja el a földet.
Annak kifejezése, hogy a keresztények a Nyolc Boldogság szavai szerint a „világ világossága”
kell, hogy legyenek. A keresztet és a pálmaleveleket körbeveszi a felirat: A spanyolországi
vértanúk boldoggá avatása, Róma, 2007. Majd pirossal a vértanúság évei: 1934-36-37.
A
spanyol főpásztorok kifejezetten utalnak rá, hogy nem spanyol, hanem spanyolországi
vértanúkról van szó, mivel az új boldogok közül nem mindenki született Spanyolországban,
de mindnyájan ott haltak vértanú halált.
„Spanyolország – olvashatjuk az ország
főpásztorainak a boldoggá avatás alkalmából megjelent egyik kiadványában – mindig
is a tanúságtevők, a nagy szentek és vértanúk földje volt. Véget nem érő azoknak a
sora, akik e földön életüket adták Krisztusért. Olyan ország, amelynek mélyreható
keresztény gyökereit a vértanúk vére táplálja, akik közbenjárnak értünk Istennél a
mennyekben. Nem egy eszményképért, nem egy utópiáért áldozták fel életüket, hanem
azért, mert mindvégig hűségesek maradtak Krisztusba vetett hitükhöz.”