„Az egyház Krisztus egyháza, tehát túl fog élni minden üldöztetést” – mondta José
Saraiva Martíns bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa
José Saraiva Martíns bíboros a szertartás előtt rádiónknak adott interjújában a következő
szavakkal határozta meg a vasárnapi boldoggá avatás jelentőségét: A vértanúk boldoggá
avatása mindig rendkívül jelentős az egyház számára, mert amikor vértanúkról van szó,
mindig a kereszténység első évszázadaira gondolunk, holott a mostani szertartás arra
világít rá, hogy napjainkban is sokan áldozzák fel életüket Krisztusért. A nemrégen
véget ért XX. századhoz fűződik az egyház történelmének legtöbb vértanúsága. Az egyháznak
ugyanis alapvető hivatása a vértanúság és ez a mostani boldoggá avatás ennek újabb
bizonyítéka. Az egyház, ha nem lenne vértanú, nem lenne valóban Krisztus egyháza.
Ugyanígy, ha nem lenne misszionárius, nem lenne Krisztus valódi egyháza.
Arra
a kérdésre, hogy milyen politikai légkörben érlelődött meg az új boldogok vértanúsága,
Saraiva Martíns bíboros a következőket válaszolta: „A harmincas évek légkörének
magyarázatát az egyházellenességben találjuk. Az ún. republikánusok, köztársaság pártiak
azt a célt tűzték ki a katolikus Spanyolországban, hogy egyszer és mindenkorra véget
vessenek az egyháznak. Ez teszi érthetővé számunkra, hogy miért öltek meg ezreket
és ezreket pusztán azért, mert hívők voltak: papok, világiak, püspökök. Az „odium
fidei”, a köztársaságiak hit elleni gyűlölete volt a cél és egyben a mozgató erő,
amely arra indította őket, hogy mindörökre elhallgattassák az egyházat. Az egyház
Krisztus egyháza, tehát túl fog élni minden harcot, minden üldöztetést – mint ahogy
Tertullianus, ókori egyházatya írta, „a vértanúk vére a kereszténység magvetése”.
És ez valóban így van – tette hozzá a Szentté avatási Kongregáció prefektusa.
José
Saraiva Martíns bíboros még elmondta, hogy különösen nagy hatással volt rá a barbastro-i
szeminaristák csoportjának vértanúsága. Mindnyájan fiatalok voltak, ártatlanok, akiknek
egyetlen bűnük az volt, hogy a papi hivatásra készültek. Mindig elgondolkoztat ez
az eset: hogyan juthat el ilyen fokra az emberi gonoszság?
Ma is, mint tegnap,
az egyház a vértanúk egyháza. A média minden nap tájékoztat arról, hogy a világ különböző
részein megöltek egy misszionáriust, vagy keresztények csoportját üldözik, olykor
a legkegyetlenebb módon. Egyetlen vétkük, hogy eleget kívánnak tenni az Úr parancsának:
„Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet”. Példájukat követnünk kell nekünk
is, akik az ún. „szabad világban” élünk. A vértanúk rendkívüli és emberileg megmagyarázhatatlan
bátorsággal rendelkeznek, hiszen inkább feláldozzák életüket, mintsem megtagadnák
Krisztusba vetett hitüket. Ez erőteljes felhívás számunkra is: hitünkhöz következetesen
éljünk, készen arra, hogy ha szükséges, életünket adjuk érte – mondta rádiónknak adott
interjújában José Saraiva Martíns bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa.