A XX. század 498 spanyolországi vértanújának boldoggá avatása

Vasárnap, október 28-án a Szent Péter téren került sor a XX. század 498 spanyolországi vértanújának boldoggá avatására. A szertartás főcelebránsa José Saraiva Martíns bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa volt XVI. Benedek pápa képviseletében. Az ünnepélyes szentmisén több mint ezer egyházmegyei és szerzetes pap koncelebrált, akik főleg az új boldogok egyházmegyéiből, szerzetesrendjéből, kongregációiból érkeztek. A teret 40 ezer, főleg spanyol hívő töltötte meg.

A spanyol püspöki konferencia október 5-én az eseményről tájékoztatót tartott a római Augustinianum Patrisztikai Intézetben a következő címmel: „A vértanúk évszázada és vallásüldözés Spanyolországban 1934 és 39 között”. A konferencia főtitkára és szóvivője, Juan Antonio Martínez Camino jezsuita atya „rendkívüli eseménynek” nevezte a szertartást, egyrészt „mennyiségi” szempontból, mivel soha nem került sor Isten Szolgáinak ilyen nagyszámú boldoggá avatására egyetlen szentmise során, másrészt mind „szervezési”, mind pedig „lelkipásztori” szempontokból. A nagyszámú boldoggá avatás előkészítését azonban nem egyfajta nagyzási mánia sugallta. A szertartás és az ünnep egyaránt rendkívüliek, mivel rendkívüli a spanyol helyi egyház történelmének az a fejezete, amelyet az esemény tükröz – mondta P. Camino szóvivő.

A mostani boldoggá avatással összesen 977-re emelkedett azoknak az egyház által elismert spanyolországi vértanúknak a száma, akik a múlt század harmincas éveiben ontották vérüket. Közülük 11-et már a szentek között tisztelhetünk. A mostani szertartás során Cuenca és Ciudad Real püspökeit, 24 papot, 462 szerzetest és szerzetesnőt, egy diakónust, egy szubdiakónust, egy szeminaristát és hét világit emelt az oltár dicsőségére José Saraiva Martíns bíboros. Az új boldogok közül 145-en húsz és harminc év között voltak, amikor vértanúságot szenvedtek, 18-an pedig 16 és 19 év közöttiek. A vértanúk között sok volt a diák, mint az Ágoston-rendi szerzetesek többsége, akiket Madrid közelében, a Paracuellos del Jarama-i hírhedt mészárlás alkalmával öltek meg, vagy azok a maristák, akiket Barcelona kikötőjében fogtak el és végeztek ki a helyi temetőben.

Az új boldogok közül 489-en 1936-ban haltak meg, heten 1937-ben szenvedtek vértanúságot, ketten pedig az 1934. októberében végrehajtott vallásüldözés áldozatai.
A tájékoztatón P. Martínez Camino leszögezte, hogy az egyház nem keresi a bűnösöket, amikor vértanúit boldoggá avatja. Pusztán Isten dicsőségét és az emberek javát akarja.