„Magyarország mindig is szerves részét képezte Európa történelmének” – interjú a vatikáni kiállítás kurátorával

A sajtóbemutató után interjút készítettünk Alessio Geretti atyával, a kiállítás kurátorával, aki az udinei főegyházmegyében működő ún. Szent Flórián Bizottság tagja. A bizottság célja, hogy a művészet és a hit által hidat építsen Európa népei között.

VR: Számunkra, magyarok számára különösen nagy örömet jelent, hogy a Vatikáni Múzeumok nagyszabású kiállításának plakátján éppen a budapesti Szépművészeti Múzeum tulajdonát képező festmény látható, Alonso Cano spanyol művész alkotása: Szent János evangelista Patmosz szigetén. Arra kérnénk Geretti atyát, hogy ismertesse hallgatóink számára a kiállítás egyéb magyar vonatkozását.

Geretti atya: Két másik műremek is Budapestről érkezett, a Magyar Nemzeti Galériából. Az egyik "A napba öltözött asszony és a sárkány" a szentbenedeki Korniss-kastélyból, amely eredetileg talán Erdélyben készült egy szerzetesi kolostor megbízásából. A napba öltözött asszonyt ábrázolja, aki világra hozza a Megváltót. (1520) Két sasszárny segítségével menekül meg a hétfejű sárkány támadásától, amely Lucifert az egyház és a jó ellen szövetkezett hatalmakkal együtt jelképezi. A fatábla azért is fontos, mert egy Albrecht Dürer-metszetet festmény formájában jelenít meg elegáns módon, vagyis a Jelenések Könyvének azonos fejezetét dolgozza fel. A kiállított kép eredetileg egy oltár része volt, amely az idők során elveszett. Valójában ez egy újabb példája annak, hogy Magyarország szerves részét képezi egész Európa történelmének, a földrész szíve, nem peremvidéke. Mindig is az volt, mert a kapcsolatok a művészet és a kultúra világával Magyarország és Itália között teljesen mindennaposak voltak. Ha ezekre a képekre tekintünk, igazán közel érezzük magunkat a magyarokhoz.

Ezt bizonyítja a másik kiállított alkotás, az az aranyozott fadombormű, amely Szent Mihály arkangyalt ábrázolja, amint legyőzi Lucifert. (Jacob Christian Schletterer, 1760, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria) Magán viseli az itáliai barokk jegyeit, ami nem meglepő, hiszen tudjuk, hogy a magyar királyi udvarban sok itáliai művész dolgozott.

VR: Van-e remény a további közös munkára a két ország között?

Geretti atya: Nagyon sok lehetőséget látok az együttműködésre. Azért is, mert nagyon jó és ígéretes kapcsolat köt össze minket a Magyar Szépművészeti Múzeummal és a Magyar Nemzeti Galériával.

VR: Illegio, kis alpesi helység az észak-olaszországi Friuliban, lakóinak száma mindössze 400. Itt született meg a Szent Flórián bizottság, amelynek célja, hogy felelevenítse Európa keresztény gyökereit, ismét összekapcsolja népeit, a hit, a művészet által. Tavaly kiállításon emlékeztek meg Pannónia szülöttjéről, Szent Márton tours-i püspökről. Van-e kapcsolat a Szent Flórián bizottság és Európa egyik legnépszerűbb szentjének szülőföldje között?

Geretti atya: Kapcsolatba kerültünk egy szombathelyi kulturális szövetséggel, amelynek tagjai között papok is vannak. Ők ma Szent Márton ismeretét, történelmi jelentőségét és kultuszát igyekeznek népszerűsíteni.

VR: Szombathelyen már kiépült a Szent Márton zarándokút, amelyet az Európa Tanács hivatalosan is felvett a földrész kulturális útvonalai közé.

Geretti atya: Tervbe van véve, hogy Aquileia városát is bevegyék a Szent Márton-zarándokútvonal állomásai közé, ahol a szent nagy valószínűséggel megfordult, mielőtt visszatért volna Pannóniába szüleihez.

VR: Az Európai Útvonal emblémája „Szent Márton lábnyoma”, amelyet minden olyan épület falán elhelyeznek, ahol Szent Márton megfordult, vagy ahol különösen elterjedt a tisztelete. Látható már például a Vatikánban, a Pápai Svájci Gárda Szent Márton kápolnájának falán.

Geretti atya: Egyelőre még nem jutott el hozzánk ez a kezdeményezés, de az ötlet nagyon kiváló, tovább növelné az olasz-magyar baráti kapcsolatokat. Javasolni fogom, hogy az aquileiai templom falán helyezzék el az európai útvonal emblémáját jelentő „Szent Márton lábnyoma” emléktáblát.