Az olasz püspökök a népek evangelizálására és az egyházak közötti együttműködésre buzdítanak

Fél évszázad telt el azóta, hogy 1957. április 21-én XII. Piusz pápa kiadta "Fidei donum" k. körlevelét. Ebben a missziós tevékenység sürgősségét hangsúlyozta és arra buzdította a világ egyházmegyéit: küldjenek papokat és világiakat, hogy hirdessék az Evangéliumot az embereknek. Azóta gyökeresen megváltozott bolygónk élete, és az egyház időközben megélte a II. Vatikáni Zsinat nagyszerű eseményét. A pápai dokumentum azonban továbbra is rendkívül időszerű, természetesen a jelenlegi helyzet fényében értelmezve azt - állapítja meg jegyzékében az olasz püspöki konferencia, amelyet október 12-én, pénteken adott ki a következő címmel: "A termékeny emlékezettől a bátor távlatokig".

Ötven év távlatában kitűnik, hogy a fidei donum papok és világiak tapasztalata - az első bátor missziós utaktól az egyházak közötti későbbi együttműködésig - mennyire hozzájárult közösségeink missziós növekedéséhez, a küldő és a befogadó helyi egyházak közötti csere által - írják az olasz főpásztorok. Ezután idézik XVI. Benedek pápát, aki a 2007-es missziós világnapra kiadott üzenetében örömmel szemléli a missziós területen lévő fiatal egyházak és a hithirdetőket adó helyi egyházak közös munkájából fakadó bőséges apostoli gyümölcsöket. Az olasz helyi egyház osztozik a Szentatya hálájában, amelyet a fidei donum papok, szerzetesek, szerzetesnők és világiak iránt kifejezett. Sokan közülük szegény és fejlődő országokban folytatták küldetésüket, nem kevesen vállalták a vértanúságot is, hogy hirdessék az Evangéliumot.

Az olasz püspöki konferencia teljes összhangban az elmúlt ötven év erre vonatkozó pápai tanításával, újra hangsúlyozza a "missio ad gentes", a "küldetés a népekhez" fontosságát. Akkor is, ha érezteti hatását a rendelkezésre álló eszközök szűkössége és a paphiány, az olasz főpásztorok bizakodnak abban, hogy egyházuk nagylelkűségét megjutalmazza az Úr. A jegyzékben hálájukat fejezik ki valamennyi fidei donum misszionáriusnak, aki a világ különböző országaiban teljesíti küldetését. Aláhúzzák továbbá a misszionárius intézetek, a különböző szerzetesi kongregációk, valamint az egyes egyházi szervezetekhez tartozó világiak szerepét is. Végül az olasz püspökök azzal a kívánsággal zárják jegyzéküket, hogy plébániáik és egyházmegyéik egyre inkább öltsenek missziós arculatot majd, hogy így nézzenek szembe a jövő kihívásaival.