XVI. Benedek pápa poitiers-i Szent Hiláriusz püspök alakjáról elmélkedett szerdai katekézisében

A szerdai általános kihallgatáson tartott katekézisében XVI. Benedek pápa poitiers-i Szent Hiláriusz püspök alakját idézte fel, aki a negyedik században élt, s az ariánus eretnekséggel szemközt elszántsággal és bátran védelmezte a katolikus hitet. Ez a tévtanítás úgy vélte, hogy Jézus Krisztus csak ember, teremtmény. Ezzel szemben Hiláriusz kiállt az igaz hit mellett, s hirdette, hogy ő valóságos Isten is, az Atya minden időt megelőzően született Fia. A szent életű főpásztor 310 körül született, s bár nem ismerjük részletesen élettörténetét, annyit mégis tudunk, hogy kereste az igazságot, s így jutott el a pogányságból a keresztény hitre. 345-ben keresztelkedett meg, s 353/354-ben választották meg szülővárosa, Poitiers püspökévé. Ezután írásai és a helyi zsinatokon való fellépései révén az eretnekek legfőbb ellenfelévé vált, akik elérték, hogy Constantius császár 356-ban Gallia elhagyására kényszerítse.

Ekkor Frígiába került, egy olyan kisázsiai tartományba, amelyet teljességgel elborított az arianizmus. Itt írta meg legnagyobb művét, a De Trinitate, A Szentháromságról címűt, amelyben bemutatja személyes útját, amelyen keresztül eljutott a szentháromságos Istenbe s Jézus Krisztus istenségébe vetett hitig. Bár maga a Szentírás is tartalmaz olyan helyeket, ahol Jézus embersége kerül előtérbe, mégis az igaz hit megvallja istenségét. Hiláriusz nyitott, párbeszédre kész lélekkel tanított, igyekezvén megnyerni az igaz hitnek azokat az ariánusokat, akik nem voltak teljesen elvakultak, s elfogadták azt, hogy a Fiú hasonló az Atyához. Innen akarta Hiláriusz elvezetni őket addig, hogy megvallják: nem csak hasonló, de egylényegű is vele.

360/361-ben Hiláriusz hazatérhetett Galliába. Működése nem korlátozódott egyházmegyéjére, hanem egész Galliára hatással volt. Ellenfelei is elismerték, hogy a hitben való állhatatosságához az emberi kapcsolatok terén mutatott kedvesség is társult. Minden valószínűség szerint többször találkozott Szent Márton tours-i püspökkel. Zsoltármagyarázatot is írt ekkor, kiemelve, hogy ezekben az ószövetségi szövegekben Krisztus misztériuma ragyog fel.

Hiláriusz a szentháromságos hitet a keresztség szentségéből vezeti le, amely az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében történik. E három személy egységében a legnagyobb teljesség és gazdagság lelhető fel. Az Atyától indulva Poitiers püspöke fel tudja mutatni a Fiú istenségét, s a keresztény hit igazságát. XVI. Benedek pápa katekézisét poitiers-i Szent Hiláriusz fohászával zárta: “Add, Uram, hogy mindig hűséges maradjak ahhoz, amit újjászületésem hitvallásában megvallottam, amikor megkereszteltek az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben. Add, hogy imádjalak téged, Atyánkat, együtt Fiaddal; és hogy kiérdemeljem Szentlelkedet, aki belőled Egyszülötted által származik.” (De Trin., XII, 57)