Alexandriai Szent Cirillhez hasonlóan, a püspökök óvják meg a hit és a hagyomány örökségét a téves értelmezésektől – mondta katekézisében a Szentatya

Szerdán délelőtt XVI. Benedek pápa castel gandolfói tartózkodását befejezve, véglegesen visszatért a Vatikánba és fél 11-kor megtartotta a szokásos általános kihallgatást. A még mindig tartó római nyárban, ismét tízezrével töltötték meg a Szent Péter-teret a világ minden részéről érkezett zarándokok, akik között ezúttal is voltak magyar csoportok. A Szentatya a következő szavakkal üdvözölte őket:

„Szeretettel köszöntöm a magyar zarándokokat, különösen is az esztergomi ferences gimnázium csoportját! A rózsafüzér hónapjában figyelmetekbe ajánlom ezt az ősi keresztény imádságot. Isten áldását kérem rátok és családjaitokra. Dicsértessék a Jézus Krisztus!”

 
Kálmán Peregrin ferences atya, az esztergomi ferences diákok kísérője római és assisi zarándoklatukról szól, majd két végzős középiskolás (XII/a) mondja el élményeit a szerdai audienciáról (Az interjút a Szent Péter-téren rögzítettük).

A Szentatya a világnyelveken is összefoglalta katekézisét, majd köszöntötte az egyes zarándokcsoportokat. A lengyel híveket arra emlékeztette, hogy csütörtökön tartjuk Assisi Szent Ferenc liturgikus ünnepét. Olaszország védőszentje Krisztust követve lemondott a földi javakról. Arra tanít bennünket, hogy legyünk egyszerűek, alázatosak és tiszták. Tanuljuk meg Szent Ferenctől az evangéliumi radikalizmust – hangsúlyozta a Szentatya.

XVI. Benedek pápa folytatva az ókeresztény írókról szóló tanítását, katekézisében a negyedik és ötödik században élt Alexandriai Szent Cirill életét és munkásságát foglalta össze. Ennek tanulsága, hogy csak a hagyományhoz való hűséggel óvhatjuk meg érintetlenül a hit letéteményét. Szent Cirill éppen világos tanításának köszönhetően győzte le kora súlyos eretnekségét, a nesztorianizmust, amely tagadta Krisztus isteni lényegét. Az ókori kereszténység nagy íróját XIII. Leó pápa iktatta az egyházdoktorok sorába 1882-ben, és példaként mutatta fel, mint az apostoli és tanbeli folytonosság biztosítékát. Alexandriai Szent Cirill a hit egyik nagy védelmezője volt, aki képes volt rá, hogy egyesítse a gondolat tisztaságát a hagyományhoz való következetes hűséggel, valamint erőteljes hitvitát folytatott ellenfeleivel, akik a kereszténység első századaiban súlyos tévtanokat hirdettek a híveknek.
A görög Keleten Cirillt az ortodoxia védelmezőjének tekintették, az „Atyák pecsétjének” nevezték. Ez is azt mutatja, hogy az alexandriai püspök teológiájával folytatni kívánta az előző egyházi szerzők hagyományait.

Különösen emlékezetesek Nesztorioszhoz írt levelei, ezek közül is a második, briliáns teológiai megfogalmazása miatt. Ezt a negyedik egyetemes kalkedoni zsinat 451-ben átvette az alexandriai püspöktől, megállapítva, hogy Jézus Krisztus tökéletes istenségében és tökéletes emberségében, valóban Isten és valóban ember. Ez azt jelenti, hogy a két különböző természet egyesült valóságos egységben, de mind a kettő együttesen eredményezte az egyetlen Krisztust, a Fiút. Nem mintha az egység kiküszöbölte volna a két természet közötti különbséget, hanem sokkal inkább azért, mert az istenség és az emberség, kimondhatatlanul, szavakkal ki nem fejezhető módon egyesülve létrehozták számunkra az egyetlen Krisztust és Fiút. Cirill ebben, a Nesztorioszhoz írt levelében, amely 430 februárjában kelt, világosan leszögezi továbbá a püspökök kötelességét és felelősségét a hit átadására vonatkozóan. Tanítása ma is érvényes: Isten népének hite a hagyomány kifejezése, az egészséges tanítás biztosítéka – mutatott rá katekézisében a Szentatya.

Alexandriai Szent Cirill életének és tanúságtételének végkövetkeztetéseként a Szentatya így zárta katekézisét:
„A keresztény hit mindenekelőtt a Jézussal való találkozás. Jézus az a Személy, aki életünk új távlatait nyitja meg. Alexandriai Szent Cirill fáradhatatlanul tanúságot tett Jézus Krisztusról, Isten megtestesült Igéjéről, hangsúlyozva mindenekelőtt egységét. Ez az állítás, tanbeli jelentésén túl, azt mutatja, hogy az Atyától született Jézusba, Logosba vetett hit mély gyökeret vert a történelemben is, mert, ahogyan az ókori egyháztanító állítja, maga Jézus jött el az időbe, amikor megszületett Máriától, a Theotokos-tól, és ígérete szerint örökké velünk marad.”