Keresztény lelkületű várost építsünk, szolidaritásban a szegényekkel – mondta XVI. Benedek pápa az általános kihallgatáson

Szerdán délelőtt, a világ minden tájáról mintegy 20 ezer hívő gyűlt össze a Szent Péter téren, hogy meghallgassa a Szentatya katekézisét.

A Pápa ez alkalommal is Aranyszájú Szent Jánosról elmélkedett, kiemelve, hogy az ókori egyházatyához fűződik a keresztény városról alkotott nézet. Ebben a városban még a legszegényebbeknek is van helyük és mindnyájan megőrzik méltóságukat. Az antiochiai szentet tehát az egyház társadalmi tanítása egyik előfutárának tekinthetjük. A bizánci udvar fényűző életmódja ellenére megőrizte mértékletességét. Különösen vonzotta az első keresztény közösség egysége és testvéri lelkülete, amely a személyeket nem társadalmi pozíciójuk szerint, hanem a hit szemszögéből értékelte.
Az 1600 évvel ezelőtt élt szent tehát forradalminak nevezhető napjaink mércéje szerint is – állapította meg a Szentatya. Jóságos atyai szíve azonban nem védte meg az üldöztetésektől, sőt a száműzetésektől sem. Második száműzetése során, 407-ben halt meg.

Az ősegyház jelentette Aranyszájú Szent János számára azt a példát, amelyből kiindulva megalkotta az „ideális város” képét. Pál apostollal együtt minden egyes személy elsőbbségét hangoztatta, beleértve a rabszolgákat és a szegényeket is. Terve módosítja a „polis” – azaz város hagyományos görög felfogását, amelyben a lakosság széles rétegeit kizárták az állampolgári jogokból. Ezzel szemben a keresztény városokban mindenki egymás testvére és egyforma jogokkal rendelkezik – mondta katekézisében a Szentatya.

Aranyszájú Szent János megértette, hogy a görög nézetet fel kell váltani az evangéliumi hitből fakadó város fogalmával. Vele veszi tehát kezdetét a keresztény lelkiismeretre épülő város elképzelése, amely mindnyájunkat szolidaritásra ösztönöz.
Az ókori szent megértette, hogy nem elegendő az alamizsnálkodás, az, hogy időnként segítünk a szegényeken, hanem szükség van új struktúrákra, a társadalom új modelljére, amely az Újszövetség távlatain alapul. Ez az új társadalom nyilvánul meg a születő egyházban.
Aranyszájú Szent János híres volt kiváló szónoki képességeiről.

Az „Új Rómában”, azaz Konstantinápolyban is bebizonyította, hogy a hit mestere és a szeretet tanúságtevője – mondta a Szentatya, majd a konstantinápolyi püspök lelkiségéből négy szempontra hívta fel a figyelmet.
Az első a teremtés iránti fogékonyságára vonatkozik. Aranyszájú Szent János a teremtést Isten szeretete legmagasztosabb kifejezésének tekintette.
A második a Szentírás magyarázatára fordított figyelme. A Biblia ugyanis nézete szerint lehetővé teszi, hogy megfejtsük a teremtés rejtélyeit.
A negyedik szempont a Szentlélek működése az emberek szívében, de a harmadik az, amelyik felfedi a konstantinápolyi püspök emberségét és hitét, aki ezt hirdette: „Isten saját maga száll le közénk, megtestesül és valóban „Velünk-való-Istenné” lesz, testvérünkké válik egészen a kereszthalálig."

A Szentatya szokás szerint a nagyobb nyelveken is összefoglalta katekézisét, majd a zarándokcsoportok között köszöntötte a Szent Péter és Szent Pál Pápai Kollégiumok papjait, illetve a Krisztus Legionáriusainak jelenlévő tagjait. A Pápa emlékeztetett rá, hogy az egyház csütörtökön tartja Páli Szent Vince liturgikus ünnepét.
Arra buzdította fiatalokat, hogy kövessék a szeretet apostolának példáját. A betegeknek azt kívánta, hogy szenvedésükben Krisztus nyújtson vigaszt, az ifjú házasok pedig ne feledkezzenek meg a szegények megsegítéséről.